DUNA ASZFALT-DTKH KECSKEMÉT–ALBA FEHÉRVÁR 98–79

(17–24, 26–17, 28–22, 27–16)

Kecskemét, 800 néző. Vezette: Frányó, Pozsonyi, Nepp

KECSKEMÉT: Wittmann 18/15, Ivkovics 8, Rakicsevics 17, Lee 29/3, Karahodzsics 10. Csere: Seppälä 14/6, Scholl 2, Kelenföldi, Tóth P., Ladovszky, Tóth B. Vezetőedző: Ivkovics Sztojan

FEHÉRVÁR: Kass 11/6, Vojvoda 20/3, Filipovity 11/3, Horne 10/3, Rakocsevics 12. Csere: Thomas 4, Németh 9/3, Krivacsevics 2, Fazekas. Vezetőedző: Alejandro Zubillaga

Három napon belül a második mérkőzésünket kellett játszani a bajnokságban, ráadásul a vasárnapi, Sopron elleni csatához képest eggyel kevesebben érkeztünk Kecskemétre, hiszen David Nicholstól hétfőn elköszönt a klub. Így is jól kezdtük a mérkőzést, frissnek tűnt a csapatunk, Kass Balázs büntetői jelentették az első pontokat. Az első percek egyenlő erők küzdelmét hozták, nálunk Vojvoda Dávid és Kass triplája jött jókor, a másik oldalon a légiósok repítették a szekeret. Az 5. percben végre tétmérkőzésen is pályára léphetett nálunk a nyáron Zalaegerszegről érkező, eddig gerincfájdalmakkal küzdő Németh Ákos, aki vasárnap már keretben volt, de akkor még nem állt be csereként. Most szinte azonnal egy szép közelivel mutatkozott be, azzal vezettünk öt ponttal (9–14). A hazaiak a büntetővonalról hibáztak sokat, nekünk sem volt a leggördülékenyebb mindig a játékunk, de végig vezettünk. A palánk alatt Gligorije Rakocsevics szorgoskodott a pontok és a lepattanók terén is. A 10. percben Németh triplája után 23–16 volt ide, hét pont különbség maradt a periódus végére is.

A második negyed nagyobb része is rólunk szólt, sokáig kifejezetten jól működött a védekezésünk, Vojvoda pedig jól mozgatta a csapatot. A 13. percben Rakocsevics közelijével először vezetteünk tíz pontnál többel, 19–30. Magabiztosan kontrolláltuk a mérkőzést, annak ellenére, hogy a kecskeméti oldalon Wittmann Krisztián belemelegedett távolról, Petar Rakicsevics és Karahodzsics Kemal is veszélyes volt. A 16. percben Kass triplája továbbra is tízpontos előnyt jelentett számunkra, sőt, Vojvoda közelijével szűk három perccel a félidő előtt már tizeneggyel vezettünk, 30–41. Semmi jele nem volt annak, ami ezután a nagyszünetig történt, a csapat teljesen elvesztette a fonalat támadásban, de védekezésben is puhábbá vált, a kecskemétiek rutinos játékosai pedig kihasználták a rövidzárlatot, 12–0-s rohanással zárták ezt a szakaszt, és már ők vezettek húsz perc után, 43–41.

Bíztunk benne, hogy a néhány perces lefagyást lehet kezelni az öltözőben, de nem így történt, rémálomszerűen alakult a második félidő. Összességében annyit lehet elmondani róla, hogy amíg a hazaiak egyre magabiztosabbá, erőszakosabbá váltak, addig a mieink elbizonytalanodtak, rossz döntéseket hoztak. A KTE légiósai nagyszerű napot fogtak ki, nálunk egyedül Rakocsevicsnek ment úgy-ahogy a játék a külföldiek közül. Vojvoda egyedül maradt, nem volt mellette meghatározó karmester, míg a másik oldalon dominált a csapatjáték, és néhányszor a játékvezetők könnyű sípja is segítette a Kecskemétet. De nem ezen múlt, a különbség egyre nőtt, a negyedik negyed pedig már egyetlen csapatról szólt. A hazaiaknál Seppälä és Lee egymást múlta felül, nekünk semmi sem sikerült és egyre hitehagyottabbá váltunk. Végül súlyos vereség lett a vége, továbbra sincs idegenbeli győzelmünk a bajnokságban, 98–79.