Talán csak egyetlen igazán rossz periódusa volt csapatunknak az NHSZ-Szolnoki Olajbányász otthonában, de a harmadik negyedbeli hazai 14–0-s rohanás után már nem tudtunk fordítani, így a Tisza-partiak jutottak a döntőbe, mi a ZTE ellen a bronzéremért játszhatunk.
NHSZ-SZOLNOKI OLAJBÁNYÁSZ–ARCONIC-ALBA FEHÉRVÁR 99–86 (22–22, 25–23, 29–22, 23–19)
Szolnok, 2000 néző. Vezette: Benczur, Montgomery-Tóth, Makrai
SZOLNOK: Jovanovics 17/6, Eads 15/3, Lukács N. 18/6, Thomas 9/6, Wiggins 17. Csere: Pongó Máté 8/6, Durham 5, Pallai 3/3, Rudner 3/3, Révész 4, Sebők, Kiss D. Vezetőedző: Oliver Vidin
FEHÉRVÁR: Chambers 26/15, Kass, Barnett 16/6, Philmore 4, Dickey 23. Csere: Vojvoda 14/6, Balogh M., Kiss B., Takács Milán 3/3. Vezetőedző: Alejandro Zubillaga
Túlzás lenne azt állítani, hogy könnyű helyzetben utaztunk volna el Szolnokra. Az Olaj a sorozat harmadik mérkőzésén, elképesztően fordulatos csatában, egy véleményes játékvezetői ítéletnek is köszönhetően elvette pályaelőnyünket és hétfőn már azért lépett parkettre a Tiszaligetben, hogy a döntőbe jusson, mi pedig az életben maradásért küzdhettünk. Azonban Anthony Roberts nélkül, amerikai hátvédünk még a pénteki összecsapáson kapott egy ütést, és nem tudta vállalni a játékot, Alejandro Zubillaga egyébként sem gazdag rotációs lehetőségei tovább apadtak.
Ennek ellenére nagyon jó, ötletes és lendületes játékkal kezdtük a negyedik mérkőzést, gyorsan elhúztunk 7–2-re. A védekezésünk rendben volt, a hazaiaknak kellett futni az eredmény után. Az Olaj az 5. percben, 10–10-nél ért utol minket, de csak rövid időre, mert gyors egymásutánban Jordan Barnett és Vojvoda Dávid is betalált távolról és megint elmentünk négy egységnyivel. A játékvezetők ezúttal Kass Balázst látták a szokásosnál gyakrabban szabálytalannak, fiatal irányítónk akkor is személyit kapott, ha valakire szigorúbban nézett. Az első negyed Révész Ádám büntetői, majd Pongó Máté betörése után döntetlennel zárult (22–22).
A folytatásban mindkét fél egy-egy eladott labdával kezdett, aztán Pallai Tamás triplája vezette be a második periódust. James Dickey remekelt, faulttal együtt szerzett kosarat, de a büntetőt kihagyta, ám Jordan Barnett megszerezte a labdát, és vele szemben is szabálytalankodtak, miközben a gyűrűbe talált, csak ő a vonalról is pontos volt. Ezután még visszavette egy pillanatra a vezetést az Olaj, de Vojvoda büntetői és Siyani Chambers ziccere után a 13. percben öt ponttal mentünk, 27–32.
Kass Balázs négy személyivel ült már a padon, aztán Isaiah Philmore is veszélybe került, a harmadik faultot úgy fújták rá, hogy egy helyben állt a felezőnél, amikor a Chamberst üldöző Eads belerohant, a játékvezetők mozgó blokkot láttak… Zubillaga mesternek a személyi hibákhoz kellett igazítani a rotációt, de Dickey szinte mindig meg tudta verni a statikus Wigginst, aki viszont gyakran büntetőzhetett, így fej-fej mellett haladtak a csapatok. A 19. percben Eads zsákolt, Jovanovics pedig beejtett egy közelit, így négy lett a hazaiak előnye, Zubillaga időkérése után viszont megint Dickey járt túl védője eszén és állította be a 47–45-ös félidei eredményt. Aggasztónak tűnt, hogy a csapatból öten is tizenöt percnél többet töltöttek a pályán, Chambers például tizenkilencet…
Takács Milán kezdett triplával a fordulás után, majd jött öt hazai pont és két Dickey-fault, centerünk elővigyázatosságból ülhetett is le. Barnett 2+1-es akciója után Chambers lépett elő, percek alatt bevert három hármast és futottunk egy 12–1-et, hét ponttal vezettünk a 24. percben (53–60). Észbe kaptak a szolnokiak, saját nevelésünk, Lukács Norbert remekelt piros-feketében, nálunk Dickey játszott kiemelkedően. A 27. perc végén még 67–62-re vezettünk, aztán elvesztettük a fonalat és a labdákat is, a szolnokiak azt játszották, amit mi szeretünk, a harmadik negyed hajráját 14–0-ra nyerték, nem sikerült lelassítani őket, így tetemesnek mondható hátrányban kezdtük az utolsó negyedet.
Így sem adtuk fel, Chambers és Vojvoda tripláival vettünk lendületet, Philmore büntetőivel és Dickey közelijével visszazárkóztunk egyetlen pontra (78–77). Iszonyatosan fáradtan harcolt csapatunk, többen szinte az egész meccset a pályán töltötték, és ez visszaütött a hajrában, Sztrahinja Jovanovics a 36. perc végén dobott triplájával hattal lépett el az Olaj, majd Lukács megismételte mozdulatát, bő két minutummal a zárás előtt pedig Eads lehetetlen helyzetből szerzett hármasával eldőlt a mérkőzés (93–83). A vége már a hazai ünneplésé lett, nem volt számunkra visszaút, csapatunk mindenét kitette a pályára, óriási küzdelemben maradt ezúttal is alul.
Nem sikerült a nagy álom, a döntő helyett a bronzéremért csatázhatunk, mégpedig a Zalaegerszeg ellen.
