Az első edzését vasárnap este tartotta, azóta a nap jelentős részét a csarnokban tölti, ha nem gyakorlást vezet, az edzői szobában elemzi csapatunk korábbi meccseit. Azt mondja, együttesünk lényegesen jobb annál, mint amit a tabellán elfoglalt helyezése mutat. Szerinte a gyenge kezdés dacára a vezetők által kitűzött cél, a négy közé jutás egyértelműen elérhető. Ha nem így gondolná, nem írta volna alá szerződését. 

- A legutóbbi idényben a lengyel GTK Gliwice együttesénél dolgoztam, a 12. helyen zártunk a bajnokságban. A cél a nyolc közé jutás volt, ám erre nem volt esélyünk. Kis klub, nagy csarnokkal, de nem nagy hagyományokkal. Tavaly nyáron két évre írtam alá, de a szerződésem felbontható volt, hazatértem Németországba, Aschaffenburgban él a családom, a kislányom és a fiam. A gyerekek tíz év alattiak, iskolások, ezért nélkülük érkeztem Magyarországra. Amikor Ausztriában dolgoztam, a Güssing együttesénél, ott voltak velem, óvodába jártak, azonban ezúttal jobbnak láttuk a nejemmel, ha az általános iskolát otthon kezdik el. A nyáron hívott egy magyar csapat, de nem fogadtam el az ajánlatot, mert a gárda nem esélyes az igazán komoly eredményre. Én olyan csapathoz írok alá, amely a csúcsra tör. Így volt ez korábban az osztrák Güssing kapcsán, a csapattal mindent megnyertünk - az osztrákoknál szövetségi kapitányként is dolgoztam - azonban 2018 februárjában csőd jött, a csapata egyik napról a másikra szűnt meg. A koszovói Pristinánál két hónapot töltöttem, Szuperkupát nyertünk, majd jött a Körmend ajánlata. 

- Három évvel ezelőtt, 2018 novemberében érkeztem Magyarországra, a körmendiek jelenlegi szakvezetője, a ciprusi Antonis Constantinides jó barátom, korábban dolgozott a balkáni klubnál, ő mondta, edzőt keresnek, beajánlott. A csapat hazája bajnoka, a nemzetközi porondon szerepel, gondoltam, belevágok. Nem is volt rossz az ott töltött két hónap, azonban ismét hívott Constantinides, hogy van egy jobb lehetőség, ugyanis ő visszatér Ciprusra, visszautasíthatatlan ajánlatot kapott, távozik Magyarországról. Nyitott, bármikor felbontható szerződésem volt, békében elváltam a koszovóiaktól és Körmenden folytattam. 

A viszonyokat, a magyar kosárlabdát ismerte, hiszen a határhoz közeli Güssing, azaz Németújvár – amit Dél-Burgenland gyöngyszemének hívnak – csapatával sokszor mérkőzött magyar gárdákkal, rendszeresen találkoztak a Körmenddel, a Falcóval, a Zalaegerszeggel, a nemzetközi kupában pedig az Atomerőművel.

- A tolnaiakat oda-vissza megvertük, amúgy is egyértelműen pozitív a mérlegem a magyar csapatok ellen, igaz, a határszéli csapatokkal csak felkészülési mérkőzéseken találkoztunk. Bár az NB I-es bajnokság összességében sokkal erősebb, Ausztriában nagyon jó csapatom volt, felvettük a versenyt a magyar élgárdákkal. Most már nagy a különbség, de évekkel ezelőtt nem volt az. Bajnokok lettünk, megnyertük a kupát és én lettem az év edzője Ausztriában. Azonban fél évvel később minden véget ért, a klub megszűnt. Akkor igazolt Fehérvárra az amerikai center, Jerrell Wright, aki a szezon végén innen is távozott, valamint játékosom volt Bradford Burgess is, aki Güssingből a Falcóhoz ment, onnan pedig ide, egy idényen át játszott az Alba szerelésében. A pristinai kitérő után Körmendre örömmel mentem, nagyon jól éreztem magam a klubnál, azonban a pandémia miatt a munkámat nem fejezhettem be. Az utolsó bajnokit Fehérváron vívtuk, tavaly márciusban, az volt az első, zártkapus derbi a szezonban, pár nappal később pedig a bajnokságot befejezettnek nyilvánították. Bár jól játszottunk, végig vezetve nyertünk, mégsem jó arra a meccsre emlékezni, hangulattalan volt, üres lelátók előtt. Az irányítónk, Frank Turner jól játszott, aki később Fehérváron is megfordult, továbbá jól teljesített  a korábbi Alba kedvenc, Justin Edwards is. Az Alba a 6. helyen állt a bajnokságban, mi ezüstérmes pozícióban, a Falco mögött, úgy gondolom, ismét döntőt vívtunk volna, ahogy egy évvel korábban is. A Falco elleni, 2019-es finélét 3-0-ra elvesztettük, amiben szerepet játszott, hogy a horvát centerünk, a gárda kulcsfigurája, Mario Delas térde súlyosan megsérült, a fináléban rá már nem számíthattunk. Ha ott van velünk, meggyőződésem, nyertünk volna. Az alapszakaszban végig remekeltünk, vezettük a tabellát, jól szerepeltünk a rájátszásban is, de a fináléban jobb volt a Szombathely.  A fehérváriakkal háromszor találkoztam a Körmenddel, az első meccsen rögtön húsz ponttal kikaptunk a Gáz utcában, aztán otthon nagyon simán nyertünk, ugyanilyen különbséggel, tavaly márciusban pedig 98-85-re győztünk itt.   

Az Alba most nem áll jól a tabellán, Zollner szerint a gárda sokkal erősebb, mint amit a tabellán elfoglalt helyezése mutat. 

- Figyeltem a magyar kosárlabdát, néztem a meccseket Németországban, az M4 által közvetített összecsapásokat a neten nyomon követtem.  Az látszik, hogy a Falco kiemelkedik a mezőnyből, elképesztően erős kerettel rendelkeznek, de mögöttük nincs nagy különbség az együttesek között. Az Alba nagy és sikeres klub, komoly hagyományokkal. A cél itt mindig az aranyérem, a jelen helyzetben a vezetők a négy közé jutást fogalmazták meg, úgy gondolom, ez teljesen reális, elérhető. Vojvodát, Szabót természetesen jól ismerem, Pongó Marcellt a magyar és a német bajnokságból is, valamint Lukács Norbertet, továbbá a Takács ikrek is gyakran szóhoz jutottak már két évvel ezelőtt is. A város szép, komoly történelemmel, úgy gondolom, az elkövetkező két-három évben lesz időm megismerni. Nem titkolom, hosszabb távra tervezek itt. Úgy gondolom, sikeresek leszünk közösen, ezúttal a cél az elődöntő, a dobogó, aztán a folytatásban az aranyérem.