Akadtak kimondottan jó és rossz periódusaink, az alapszakaszt az 5. helyen zártuk, a negyeddöntőt remekül kezdtük, végül alulmaradtunk a Debrecennel szemben, 3-2-es összesítéssel búcsúztunk. Nem jutottunk a legjobb négy közé. Vezetőedzőnk, Forray Gábor értékelte a mögöttünk hagyott 2020-21-es szezont.

Az alapszakasz utolsó két meccsén megtaláltuk a korábban elvesztett fonalat, idegenben vertük a PVSK gárdáját és hazai pályán a bajnok Falcót, majd optimistán vártuk a DEAC elleni negyeddöntőt. Az első, idegenbeli mérkőzést magabiztosan hoztuk, ahogy a következő, hazait is, egy lépésre kerültünk az elődöntőtől. Azonban három vereség következett zsinórban, így a Debrecen lépett tovább.

– Lassan két hét telt el a párharc utolsó meccse óta, még mindig bosszús vagyok, nem sokon múlt a négy közé jutásunk, ami egyértelmű cél volt a szezon kezdetén – közli Forray Gábor vezetőedző. – A csapatom kihozta a maximumot, az ötödik meccsen mindent végrehajtottunk, amit megbeszéltünk, sajnos elfogytunk a végére. Az én szememben a játékosaim győztesek, mindent megtettek a siker érdekében. Vojvoda Dávid a hátán vitte a csapatot, egyértelműen felzárkózott mellé Lukács Norbert, valamint remekül szállt be az érettségire készülő Balsay Ádám is. A DEAC elleni végjáték leképezte a teljes szezonunkat, szerencsénk egyáltalán nem volt, állandó gondokkal küzdöttünk, valaki mindig beteg vagy sérült volt. A playoff kezdete előtti két héten tudtunk végre teljes csapattal készülni, tehát normális munkát végezni, az volt a csapatom igazi arca, amelyet a rájátszás első két meccsén mutattunk. Mi irányítottuk mindkettőt, a Debrecennek nem volt köze egyikhez sem. Aztán következett a szenvedés, kiesett a kulcsfontosságú amerikai center Esa Ahmad, valamint a dobók közül Ron Curry és Markovic Luka, már nem voltunk ugyanaz a csapat, mint pár nappal korábban. Az ötmeccses sorozaton mindössze egyetlen derbi akadt, amelyen egyértelműen jobbak voltak a hajdúságiak, a harmadik. Az utolsó két találkozón bár kikaptunk, végig volt esélyünk a sikerre, a mindent eldöntő összecsapáson a vége előtt negyven másodperccel még vezettünk, semmi máson nem múlt, csak a szerencsén. Úgy gondolom, a teljesítményünk alapján megérdemeltük volna a négy közé jutást. Még akkor is, ha a DEAC pokoli erős kerettel rendelkezik, komoly büdzsével, nagy lehetőségekkel, jó légiósokkal, erős magyar maggal, hosszú kispaddal. Persze, mi sem panaszkodhatunk, az Alba komoly egyesület, nálunk is minden adott volt a sikeres szerepléshez.

Forray Gábor 2-0 után biztosra vette, megnyerjük a harmadikat is, aztán várhatjuk a Szolnok elleni ütközeteket, méghozzá esélyesként. Ezekre a találkozókra azonban már nem kerül sor.

– A kulcsemberek kiesése után felborult a hierarchia, nem volt reális a továbbjutás. A kulcsemberek kiválásáig azon a szinten kosárlabdáztunk, ahogy az Albának mindig kell. Ahmad térde nem bírta a terhelést, Curry megbetegedett, a gyomra nem volt rendben, amikor visszatért, a vádlija sérült meg, Markovic is lebetegedett, továbbá az irányító, John Gillon keze sem volt tökéletes. A DEAC nem váltott stratégiát, nem csinált extra dolgokat, pusztán többen voltak, mint mi. Úgy gondolom, ha bejutunk az elődöntőbe, az Olajnál jobbnak bizonyultunk volna.

A szakvezető a saját nevelésű tehetségek beépítését végig fontosnak érezte, nem csak a szövetség által bevezetett fiatalszabály miatt. Lukács és Balsay rengeteget fejlődött, a Takács ikrek is sokat léptek előre, az egész szezonban remek hozzáállással dolgoztak. Omenaka is mutatott szép dolgokat, de fiatalságából fakadóan hullámzó teljesítményt nyújtott. A rutinosabb harcosok közül Markovic és Csorvási nagyon sok problémával küzdött az idényben, nem tudtak végig rendelkezésre állni. Vojvoda mindent megtett, igazi vezér volt, az lesz az elkövetkező években is, ugyanis szerződése két esztendő múlva jár le.