Két évre szóló megállapodást kötött Simon Balázs ügyvezetővel, ám nem titkoltan hosszabb távra tervez a Gáz utcában csapatunk új vezetőedzője, Forray Gábor. Az élvonalban 2007-ben mutatkozott be, megbízott vezetőedzőként, hét meccs erejéig, majd – ahogy előzőleg is – másodedzőként számítottak rá a KTE-nél. Jászberényben 2015 őszén ült le a kispadra, fél év után távozott, visszatért a kecskeméti lilákhoz, ismét másodedző lett, fél évvel később vette át a szakmai munka irányítását. Bár az utóbbi időszakban több ajánlata volt a legmagasabb osztályból, de nem gondolkodott váltáson. Az Alba invitálására azonban nem mondott nemet.
- Fehérváron gyerekeskedtem, itt jártam iskoláimat, édesanyám, Tordas Csilla az Alba jogelődjében, az Építőkben kosarazott az élvonalban, logikus volt, hogy követem a családi hagyományokat. Én is a Székesfehérvári Építőkben kezdtem, irányítóként bekerültem a felnőttek keretébe, a kilencvenes évek legelején sokszor edzettem és edzőmeccseken pályára léptem Gellér Sándor és Vetési Imre csapatában, de tétmeccsen nem. Az igazság az, erre nem volt esélyem. A Videoton SC kosárlabda szakosztálya megszűnt, a Fehérvár KC folytatta az élvonalban, oda igazoltam, egy szezonon át játszottam a legmagasabb osztályban. Szerintem erre nem volt példa az NB I-ben előtte és azóta sem, győzelem nélkül búcsúztunk. Az NB I/B-ben több sikerélmény jutott, tíz évet húztam le ott, Tajti Zoltán volt végig a szakvezető, aztán edzősködni kezdtem a klubnál, az FKC U18-as és az U20-as korosztályát vezettem, nem szerepeltünk rosszul. Az Albacomp közben folyamatosan építkezett és erősödött, aranyakat nyert a bajnokságban és a kupában, tehát az ország egyik legnagyobb klubjává nőtte ki magát. A serdülő B-csapatot szerettem volna irányítani, a vezetők gondolkodtak, de végül nem bízták rám. Kecskeméten kaptam meg a lehetőséget az utánpótlásban, aztán haladtam előre.
A fiatalabb korosztályoknál töltött szezonok után a felnőtteknél 2005-ben nevezték ki másodedzőnek. Igazi különlegességként tartja számon, hogy második számú dirigensként csak szövetségi kapitánnyal dolgozott az Alföldön.
- Meszlényi Róberttel másfél év, Zsoldos Andrással szintén, később Ivkovic Stojan mellett tanultam a szakmát, mindhárman irányították a felnőtt nemzeti együttest, sőt, utóbbi ezt teszi jelenleg is, vele régóta együtt dolgozom a válogatott szakmai stábjában. Stojannak immár tizenegy éve vagyok a kollégája. Öt éve lettem vezetőedző Jászberényben, jól kezdtünk, a Falcót megvertük, a Körmendtől hatalmas csatában, négy ponttal kaptunk ki, az Alba ellen vezettünk húsz ponttal, mégis alulmaradtunk. Aztán vereségek jöttek, elváltak útjaink. Másodedzőként tértem vissza Kecskemétre, majd 2016 nyarán átvettem az irányítást. Teljesen szabad kezet kaptam, bár akadnak, akik mást mondanak, senki nem szólt bele a munkámba. Sokat köszönhetek az ottani vezetőknek, végig bíztak bennem. Élő szerződésem volt, mégis hozzájárultak a távozásomhoz, kompenzációs díjat kapnak értem az Albától, tehát a fehérváriak kivásároltak a szerződésemből. Ez egyértelműen a korábbi munkám elismerése. Mindkét klubnak köszönettel tartozom, a váltás fontos volt számomra, hogy szintet lépjek, kiteljesedhessek edzőként. Immár egy topcsapatot irányíthatok. Tudatosan készültem erre a pályára, amikor korosztályos csapatokat irányítottam, akkor is az lebegett a szemem előtt, hogy majdan felnőttek között bizonyíthatok az NB I-ben. Bár sokan nem így gondolták, én végig bíztam abban, hogy ezt meg is tudom valósítani. Fontos, hogy nem adtam fel a céljaimat.
Az utóbbi két évben több klubnál is felmerült a neve, de nem akarta elhagyni Kecskemétet. Ezúttal az volt a döntő, hogy az Alba Fehérvártól kapott ajánlatot.
- Nem vagyok vándormadár, nem ugrálok, hanem igyekszem racionális döntéseket hozni. Ahol megkapom a lehetőséget és a megbecsülést, ott a maximumot próbálom nyújtani. 31 éves koromig Fehérváron éltem, aztán másfél évtizede Kecskemét az otthonom. Az Alba kapcsán az ország egyik legsikeresebb és legnagyobb hagyományokkal rendelkező klubjáról beszélünk, ráadásul a nevelőegyesületemről. A KTE-nél a lehetőségekhez képest minden feltételt biztosítottak, ami arra volt elég, hogy bejussunk a playoff-ba, de éremért nem harcoltunk. Fehérváron más a helyzet, itt a cél mindig az arany. Ez nagy szakmai lehetőség, ugyanakkor felelősség is. A cél a dobogó teteje, ami érthető is, ezzel tisztában voltam, amikor aláírtam a kétéves szerződést Simon Balázs ügyvezetővel. Ismerem Fehérvár történelmét, kultúráját, sport tekintetében különösen. Volt itt már sok bajnokcsapat, több sportágban, de egyiket sem dirigálta fehérvári születésű edző. A legjobb eredményt Hegedűs István, érte el negyven éve a Videoton női kosarasaival, akik az akkori egyeduralkodó MTK mögött több éven át végeztek a második helyen, de Pista bácsi – Hegedűs Péter édesapja, Matus Gábor nagybátyja - tanítványai nyerni nem tudtak. A hokisok 1981-ben, Székesfehérvári Volán néven szerezték az első hokis aranyérmet, az edző Kósa Ambrus, nem fehérvári szakvezető volt. 1999-ben Kiss Tibor dirigálta a jégkorongozókat, a fővárosban született, majd jött a szlovák Jan Jasko, a kanadai Pat Cortina, sokat nyertek a hokisok, de külföldi edzőkkel. A kosarasoknál a zalaegerszegi, később otthonául Fehérvárt választó Farkas Sándor nyerte az első három aranyat az ezredfordulón, aztán kettőt nyert Dzunic Branislav, de ő sem itt született. A Vidi focistáinak három, bajnoki címénél sorrendben Mezey György, Joan Carrillo és Marko Nikolic dirigált, ők sem koronázóvárosiak. Én akarom a nagy bravúrt végrehajtani, történelmet szeretnék írni, elsősorban ez hozott vissza.
A neje és a két lánya Kecskeméten marad, mindössze Forray Gábor költözik Fejérbe.
Áldozatot hoztunk, szerencsére Kecskemét nincs a világ végén, nyugodtan haza tudok látogatni a családomhoz. Nélkülük ez nem ment volna, átbeszéltünk mindent, az új munkavállalásom nem megy a közös életünk kárára. A nejem is sportos családba született, édesanya atlétaedző, édesapja, Losonczy László futballozott, majd a KTE ügyvezetője lett, jelenleg az MLSZ Bács-Kiskun Megyei Igazgatóságát vezeti. A feleségem egy mozgásstúdióban rehabilitációval foglalkozik, valamint erőnléti edző a helyi kosaras akadémián. A nagyobbik lányom 9 és fél éves, ő is ott kosarazik, valamint atletizál. A kisebbik hat és fél éves, most kezdi az iskolát, ő is ügyes, biztosan sportol majd valamit.
Forrayval a munka augusztus közepén kezdik a Gáz utcában, a tervek szerint sok edzőmeccset vívunk, erős ellenfelekkel.
- Az eredmény ilyenkor másodlagos, a lényeg, hogy haladjunk az építkezésben, meccsről meccsre fejlődjünk. Persze, nyilván találkozunk majd gyengébb gárdákkal is, de azt szeretném, ha komoly, nálunk erősebb csapatokkal mérkőzzünk a felkészülési időszakban. Az alapkoncepcióm nem változik, kontrollált, feszes védekezésen alapuló, gyors kosárlabdát szeretnénk játszani. Ha nem tudunk könnyű kosarat szerezni, meglesznek azok a begyakorolt sémák, amelyek sikeresek lehetnek felállt védelem ellen is. A tervek szerint négy külföldit igazolunk, a tárgyalások már zajlanak. Úgy gondolom, egységes, jó csapattal vágunk az új szezonnak.
