Az eredményhirdetés nélkül, hirtelen zárult 2019-2020-as idényben 18 éves bedobónk, Lukács Norbert végzett élen az NB I-ben lehetőséghez jutó fiatalok között. Ő lett a legértékesebb, a szezonban 14 mérkőzésen, 9.9 perc-, 2.4 pont-, 1.9 lepattanó-, 0.6 gólpasszátlagot mondhatott magáénak, ami 4.6-os VAL-értéket jelentett. Mögötte a debreceniek tehetséges centere, Ekene Godwin Omenaka (2000-es szültésű, 4.2-es VAL-átlag) lett a listán második, míg a szintén hajdúsági, elsősorban irányító poszton bevethető Somogyi Ádám (2000) zárt a harmadik helyen, 3.5-ös hatékonysági mutatóval. Olyan kosarasok végeztek az első háromban, akik jövőre is utánpótláskorúként bizonyíthatnak a bajnoki találkozókon.
- Temészetesen örülök, hogy én végeztem az élen, minden elismerés fontos, mindent pozitívumot meg kell becsülni. Ugyanakkor nem tulajdonítok túlzott jelentőséget a sorrendnek. Ugyanis nem nagyok a számok, amiket produkáltam, átlagban tíz percet sem töltöttem a pályán. Ha többet játszom, nyilván több pontot dobok, valamint több a gólpasszom és a lepattanóm, tehát fontos, hogy a folytatásban emeljem a játékpercek számát. Voltak jó meccseim, már az előkészületi időszakban is, a későbbiekben különösen a DEAC elleni, hazai, megnyert bajnoki sikerült jól. Ahogy a korábbi derbiken, azon is csereként léptem pályára, aztán szinte végig a parketten voltam, 25 perc alatt 9 pontot és 5 lepattanót produkáltam. Ezzel elégedett lennék az új idényben is. Tudom, mindenben kell még fejlődnöm, azon dolgozom, hogy egyre jobb legyek. Leginkább dobásbiztonságban, labdakezelésben. A tavalyi szezonban többnyire 4-es poszton játszottam a palánk alatt, az új idényben reményeim szerint a mezőnyben, 2-es 3-as poszton jutok szóhoz, labdabiztosabbnak kell lennem, előfordulhat, hogy nekem kell felhoznom a labdát.
A debrecenieket november végén fogadtuk, 99-87-es győzelmet arattunk. Az volt az egyik legjobb meccsünk a szezonban, Lukácsnak pedig különösen. Akkor még a spanyol Jesus Ramirez dirigálta az együttest.
- Szerettem vele dolgozni, sajnáltam, amikor távozott, bízott bennünk, jól bánt a fiatalokkal. Az őt váltó Arie Shivekkel nehezen indult a közös munkánk, ahogy múlt az idő, egyre inkább éreztem, kezd megkedvelni, a személyiségemet, a játékstílusomat. Egyre több lehetőséget adott, aztán gyorsan véget ért a szezon, amit nagyon sajnáltam. Úgy gondolom, a folytatásban jó eredményeket értünk volna, a csapatot képesnek tartottam arra, hogy éremért harcoljon a későbbiekben.
Az U20-as csapatunknál Pethő Ákossal dolgozik. Utóbbi tréner januárban, beugróként, két meccsen, a Pécs és a Szeged ellen győzelemre vezette a felnőtteket, ugyanis Ramirez távozása után, idő kellett, míg az őt váltó izraeli szakvezető fehérvári munkavállalásához szükséges papírok elkészültek.
- Pethő Ákossal különösen jól megértetem magam, Nagyon jó ember és felkészült edző, a pályán és a pályán kívül is partner mindenben. Örülök, hogy évek óta vele dolgozhatok.
Lukács Norbi az utóbbi másfél hónapban – miután a közös edzések és a bajnoki elmaradnak – többet foglalkozik a tanulással, a Budapesti Corvinus Egyetem Székesfehérvári Campusán végzi a második félévet, gazdálkodás menedzsmentet tanul, jó eredménnyel. Online hallgatja az előadásokat, hétfőn és kedden délelőtt négy órán át követte az eseményeket a világhálón családi vállalkozás menedzsmentről, később pedig vizsgázik ebből, valamint más tárgyakból a felsőoktatási intézményben.
- Tavaly nyáron érettségiztem, az Alba Fehérvár által bevezetett életpálya modellnek köszönhetően az elsők között megvalósíthatom azt, hogy szülővárosomban sportolhatok a legmagasabb osztályban, végezhetem egyetemi tanulmányait, majd pályafutásom végeztével, piacképes szakma birtokában akár el is helyezkedhetek a településen, ahova minden köt.
Persze, a búcsú még roppant távoli, hosszú időn át szeretne pattogtatni a legmagasabb szinten. Az utóbbi két évben háromszor hívták meg a felnőtt válogatottba, együtt tréningezett a legjobb magyar kosarasokkal, Kecskeméten.
- Hivatalos találkozón nem léptem pályára, csak edzőmérkőzésen, természetesen szeretném tétmeccsen is magamra ölteni a címeres mezt, remélem, rövidesen összejön. Először másfél éve, 2018 nyarán hívott be Ivkovic Stojan szövetségi kapitány, a nemzeti együttes selejtezőkre készült, két hetet készültem velük, arra 17 évesen nem volt esélyem, hogy bemutatkozzam akár előkészületi meccsen. Pár hónappal később, 2018 novemberében ismét a legjobbakkal dolgozhattam, tavaly nyáron sajnos nem. A nagyváradi, korosztályos Eb-n, a Koszovó elleni nyitómeccsen részleges bokaszalag-szakadást szenvedtem, másfél hónapot kellett kihagynom. Idén februárjában ismét a válogatottal edzettem, a szlovének és az ukránok elleni derbit megelőzően.
A kosárlabdát hét évesen kezdte, másodikos általános iskolásként. A korosztályában már akkor is kiugrónak számított, jelenleg 202 centiméter magas. Anyukája és apukája is magasabb az átlagnál, előbbi kézilabdázott és atletizált, utóbbi focizott, kapusként nem sok hiányzott számára, hogy bemutatkozzon a Vidiben az élvonalban, sok meccsen ült a kispadon. Fia is futballozott, a mezőnyben, szélsőt és támadó középpályást játszott, de gyorsan kiderült, a foci és a kosárlabda nem megy egyszerre. A palánkot és a gyűrűt választotta. Amit nem is bánt meg.
- Örülök, hogy így alakult, jó döntést hoztam. Ezzel a magassággal a kosárlabdában jobban tudok érvényesülni. Az utóbbi pár hónapban többször mértem magam otthon, szerintem fél éve megálltam, bár mindenki azt mondja, nőttem. A számok mást bizonyítanak, úgy gondolom, már nem leszek magasabb. Ennek nem örülök. A játéktudásomon kell csiszolni, ha a magasságomon már nem tudok változtatni. Amúgy nem lehet panaszom az eddigi pályafutásomra, bár nem titkolom, kicsit elégedetlen vagyok, szeretnék minél több lehetőséghez jutni a klubomban.
