Csapatunk két hete, zártkapus bajnokin búcsúzott a szezontól, a Körmend elleni, hazai bajnokin. A tabella 6. helyén álltunk, amikor a bajnokságot lefújták. Az idényben Pethő Ákos dolgozott végig a fiúkkal, segítette az idényt kezdő, majd január közepén távozó Jesus Ramirezt, majd a gárdát négy mérkőzésen dirigáló Arie Shiveket. Közben két, győztes találkozón vezetőedzőként vezette a csapatot, mielőtt Shivek megkapta a honi szövetség engedélyét a munkába álláshoz. Pethő szerint a tabella nem hazudik, a márciusi pozíciónk megfelelt a realitásoknak. A saját kezünkben volt a sorsunk, hogy bejussunk a felsőházba, majd jól szerepeljünk az április kupadöntőn, aztán a bajnoki rájátszásban. Ebből persze semmi sem lesz, a szezon befejeződött. Bajnok és kieső sincs.

- Múlt szerdán jöttem haza Nyíregyházára, a klubban dolgozó külföldiek jelentős része is hazatért szeretteihez a múlt héten. Naponta megnézem egy-egy bajnokinkat, elemzem a meccseket, a jó és rossz mozzanatokat. Néhány hét, hónap távlatából is kiszúrok dolgokat, valamint a szakirodalmat is nézegetem, ez most az önképzés időszaka. A játékosoknak is kiadtuk az egyénre szabott feladatokat, megvan a dolga a szakvezetőknek és a sportolóknak is. Utóbbiaknak nehezebb, hiszen a csarnokok mellett a konditermek és döntően a szabadtéri létesítmények is bezártak, annyit tehetnek, hogy egyénileg elmennek futni, valamint ha az időjárás megengedi, szabadtéren egyedül dobálhatnak.

- Hirtelen lett vége az idénynek Meglepődtél, hogy nem folytatódnak a zártkapus derbik?

- A világban zajló események azt mutatták, rövidesen nálunk is véget érnek a küzdelmek, a Körmend elleni meccs után már éreztem, rövidesen zárul a történet. A nézők nélküli meccseknek eleve nincs semmi értelmük. A realitás az volt, hogy rövidesen beszüntetik a bajnokságot. Nem örültem, hiszen nekem is az élsport jelenti a megélhetést, de tudomásul vettem, hogy az adott helyzetben ez a legjobb megoldás.

- Mit gondolsz, mikor térhetsz vissza, vezethetsz edzést a Gáz utcában?

- Bizakodó vagyok, májusban már szeretnék egyéni edzést tartani a fiataloknak. Tisztában vagyok azzal, hogy ez talán túlzott optimizmus, mégis erre készülök. Ám azt, hogy csoportosan mikor edzhetünk az U20-as csapatommal, senki nem tudja. A felnőttekkel általában augusztus közepén indulnak a közös tréningek, előzőleg a felnőtt keretben is szóhoz jutó fiatalok veszik fel a munkát, illetve a nagycsapat tagjai egyénileg gyakorolnak. Aztán elkezdjük valamennyien.

- Két meccsen vezetőedzőként is tevékenykedtél, otthon a Pécs, idegenben a Szeged ellen, mindkettőt megnyertük, tehát százszázalékos a mérleged. Mondhatni, remekül kezdtél az NB I-ben.

- Nagy csatában vertük itthon a PVSK-t, valamint hatalmas küzdelemben nyertünk Szegeden. Nem csak az eredmények miatt, természetesen mindegyik nagy élmény volt. Arie Shivek már ott ült a kispadon, de én kértem időt, vázoltam a taktikát, tartottam a kapcsolatot a játékosokkal, a bírókkal, valamint a zsűrivel. Az U20-as csapattal vívott meccseink is élményt jelentettek a szezonban, egyszer veszítettünk, húsz alkalommal győztünk, magabiztosan vezettük a tabellát.

- Az utóbbi három évben mindig bajnok lettél aktuális, utánpótlás csapatoddal, ebből kiindulva, vélhetően az U20-as bajnokság végén fiataljaink nyakába került volna az aranyérem.

- Ezt nem lenne szerencsés kijelenteni, sőt, kimondottan tiszteletlenség, a többi csapattal szemben. Az biztos, jól szerepeltünk, fejlődtünk, modern kosárlabdát játszottunk. De már nem tudjuk meg, miként zárult volna a nyolcas döntő.

- A felnőttekkel a 6. helyen álltunk, amikor lefújták a pontvadászatot, ez megfelel az erőviszonyoknak?

- Úgy gondolom, ha folytatódik a bajnokság, az első ötbe bekerültünk volna az alapszakasz végén. A sorsunk a saját kezünkben volt, a szezon végén odaérhettünk volna a négy közé, ami az eredeti célkitűzés volt. Mondhatnám, mi lettünk volna a bajnokok, de a Fehérvártól ötven kilométerre, északabbra élők pedig arról lehetnek meggyőződve, az Oroszlány lett volna az aranyérmes. Ezekre a kérdésekre már soha nem kapunk választ. Akadtak nagyon jó meccseink, de sajnos nem voltunk kiegyensúlyozottak. Nem voltak hullámvölgyek , a győzelmet általában vereség követett, előfordult, hogy egymás után kétszer nyertünk, de utána kétszer ki is kaptunk. Az jó, hogy nem veszítettünk zsinórban, de győzelmi sorozatot sem tudtunk építeni. Ez jellemezte a szezonunkat. A folytatásban a sorsolásunk nem volt rossz, két jó meccsel odaértünk volna a felsőházba, de ez csak okoskodás. Tavaly a klub nem volt ott a kupadöntőben, az ismert okok miatt idén nem rendezik meg, nyilván április elején, Debrecenben is mindent elkövettünk volna a sikeres szereplés érdekében.

- Segítetted Ramirezt és Shiveket, mindkettő bízott benned.

- Jól kijöttem mindkettővel, sokat tanultam tőlük. Adott volt a közös cél, a minél jobb szereplés, ennek rendeltünk alá mindent. Emberileg a legjobbakat mondhatom mindkettőjükről, úgy gondolom, tudtam segíteni őket. Egymásra voltunk utalva.

- Mi jelentette számodra a legkellemesebb meglepetést, az Alba, valamint a teljes magyar kosárlabda tekintetében?

- A saját játékunk kapcsán kijelenthető, amikor támadásban jól ment, élmény volt nézni a srácokat. Akadtak találkozók, amikor az akciókat úgy fejeztük be, ahogy a topkategóriás csapatok, ha viszont ez nem ment, csak szenvedtünk. Akkor joggal volt hiányérzetük a drukkereknek. A legjobb meccsünk a nyitófordulóban, Szolnokon vívott, magabiztosan nyert rangadó volt. Úgy nyitottunk, hogy joggal remélte mindenki, ugyanezt képesek leszünk hozni később is, sőt, lehet, a srácok is elhitték, hogy a későbbiekben is így megy majd. De sajnos nem így történt. A szolnokiak elleni, hazai találkozón is remekül játszottunk. A védekezésünk a szezonban nem állt össze, ennek több oka van. Én is kerestem a megoldást, de nem találtam meg, ötleteim vannak csak. Lehet, ez a játékosállomány nem volt alkalmas arra, amit játszani szerettünk volna velük védekezésben, előfordulhat, hogy a srácok túlzottan a támadásra fókuszáltak, ugyanis az döntően jól ment. Mindenkinek el kell gondolkodni, mit csinálhatott volna jobban. Ha a magyar kosárlabda egészét veszem alapul, az OSE szereplését emelném ki, feljutóként nagyon stabil teljesítményt nyújtottak, egyértelműen bizonyították, nem csak átszállójegyet váltottak az élvonalra. A szezonból 21 meccs lement, nagyjából kirajzolódtak az erőviszonyok. A tavalyi bajnok Falco nem véletlenül vezette végig a tabellát, magabiztosan, a szintén erős Körmend ott volt a nyomukban, valamint az őket követő Paks is megbízhatóan teljesített. A trió után nagyon szoros volt a mezőny, a negyediktől a tízedikig, sok csapat nagyon hasonló játékerőt képviselt. Ott voltunk mi is az élbolyban.

- Akadtak nálunk jobb és gyengébb egyéni teljesítmények. Kiket emelnél ki legszívesebben?

- A nyáron, Kecskemétről igazolt center, Molnár Márton nagyon jól kezdte a szezont, magas szinten teljesített, később kisebb hullámvölgybe került, majd kijött onnan, hasznos tagja volt a gárdának. A légiósok közül Carlton Guyton volt egyértelműen meghatározó, kiegyensúlyozottan kosárlabdázott. A meghűléses betegségét követő két-három meccsen érthetően gyengébbet nyújtott, amúgy mindig lehetett számítani rá. A többiek hullámzóak voltak, az egyéni teljesítmények pedig befolyásolták a kerek egészet. Ezért sem tudtunk tovább építkezni a korábbi jó teljesítményekből. Csorvási Milán a hosszabbításban nyert oroszlányi derbin extrát nyújtott, megnyerte nekünk a találkozót, de akadtak meccsek, amikor elmaradt a valós tudásától. Az itthoni, debreceniek elleni, fontos győzelemnél Lukács Norbert a padról beszállva remekelt, nagyban hozzájárul a sikerhez, ő volt az x-faktor, ő tudott olyan pluszt adni, ami átlendített bennünket a holtpontot. Ezt az ellenfél edzője is elismerte. Lukács nagyon sokat fejlődött, rövidesen kulcsember lehet, a szezonban igyekeztünk minél több lehetőséget adni a saját nevelésű fiataloknak. Takács Milánt év eleji kézsérülése, a másfél hónapos kihagyás visszavetette, a szezon végére egyre jobb állapotba került. Fiataljaink jó úton járnak, így kell haladniuk tovább. Az edzéseken jól dolgoznak, ha lehetőséget kapnak a bajnokikon, a dolgokat ugyanolyan bátran kell megoldaniuk, mint a tréningeken. Nem vitás, tehetségeinknek is könnyebb dolguk lett volna, még jobban teljesítenek, ha stabilabb csapatba állnak be a tétmeccseken.