Az államalapítást
- Meglepte a kitüntetés?
- Igen, egy hónapja hívtak a polgármesteri hivatalból, hogy a felterjesztettek között vagyok. Óriási megtiszteltetés a díj, a szülőföldem Zala, amit soha nem tagadok meg, de az otthonom immár 1997 óta Székesfehérvár. A nejemmel és a fiammal nagyon jól érezzük itt magunkat. Dárius elvégezte a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemet, jelenleg a fővárosban dolgozik, de a munka mellett atlétizál a BEAC-ban junior és felnőtt bajnoki címmel büszkélkedhet. A díj értékét növeli, hogy egy rendkívül gazdag történelemmel rendelkező településen vehettem át. Amikor valaki áthalad a belvároson, tapintja a történelmet, szinte kezet fog István királlyal.
- Amikor a kilencvenes évek végén elhagyta a zalai dombokat, elképzelte, hogy Fehérváron telepedik le a családjával?
- Én úgy gondoltam, soha nem fogom elhagyni Zalaegerszeget, a családom hívta fel a figyelmemet a Székesfehérvár által kínált rendkívüli lehetőségekre, a központi fekvésre, a fővároshoz való közelségre. Ezekkel a tényezőkkel korábban soha nem foglalkoztam, csak kosárlabdában gondolkodtam. Az egerszegi barátainkkal természetesen tartjuk a kapcsolatot, vagy ők jönnek, vagy mi megyünk, természetesen a koronázóvárosban is sok ismerősre tettem szerint az elmúlt évtizedek során. Én is futottam, majd kosaraztam, de 14 évesen elbúcsúztam az álmaimtól, hogy híres sportoló legyek, mert 14 évesen súlyos térdsérülést szenvedtem, ami a karrierem végét jelentette. Viszont eldöntöttem, én leszek Páder János, aki 1955-ben az Európa-bajnoki címet szerző együttes szövetségi kapitánya volt, én is aranyat nyerek majd szakvezetőként. Később erről letettem, arról viszont nem, hogy férfi szövetségi kapitány legyek.
- Felkérték, de nemet mondott.
- Egyszer valóban megkerestek. Tíz évet töltöttem az NB I-ben a fiúknál, minden évben a legjobb négy között végeztem a csapatommal. Mindössze egyszer nem, a 2000-2001-es szezonban, a 6. helyen zártunk az Albacomppal. A klubelnök, Nagy Gábor elküldött kivizsgálásra, mert a kudarc annyira megviselt, hogy hetekig képtelen voltam aludni. A legrosszabb szezonom után kaptam a felkérést, de nem voltam olyan állapotban, hogy megkezdjem a munkát. Nem tudtam feldogozni a sikertelenséget. Egy évtizedet töltöttem férfi vonalon, hármat a ZTE-nél, szereztünk két bajnoki aranyat, egy ezüstöt és egy kupagyőzelmet. Szeretem a történelmet, Zalában 1989 november közepén neveztek ki a felnőttek élére, akkor omlott le a berlini fal. Fehérváron a hét év során elértünk három aranyat, három bronzot és egy ezüstöt, két kupát, majd jött a 6. hely. Júliusban már következtek volna a válogatott mérkőzések, én erre az adott állapotomban nem voltam kész, kértem augusztusra haladékot, de ezt az illetékesek nem fogadták el.
- Női kapitányként később dolgozhatott.
- Igen, irányítottam a nemzeti együttest. Ha előzőleg a férfiakkal is összejön, elmondhatnám – amit kevesen -, hogy mindkét nem kapitányi posztját elláthattam, ami hatalmas megtiszteltetés lenne. Klubszinten viszont összejött, ami információim szerint itthon más, hazai szakvezetőnek nem: bajnok lettem a nőknél és a férfiaknál. A bajnoki és a győzelmeket beleszámolom minden korosztályban, 21 aranyat nyertek a csapataim. A BSE-vel egy bronzot értünk el, de nekem az is legfényesebb éremmel ér fel, nagyon erős mezőnyben léptünk dobogóra. Tíz évet dolgoztam a férfiaknál az NB I-ben, tízet a nőknél, utóbbiaknál dirigáltam a Sopron, a BSE és a Ferencváros együttesét. Két év után a szakosztály megszűnt a zöld-fehéreknél, ekkor kerültem a szövetségbe, női szakmai igazgatónak, az utánpótlás együttesekre figyeltem, majd női szövetségi kapitány lettem. Úgy volt, én dirigálom a nemzeti együttest a 2015-ös, hazai rendezésű Európa-bajnokságon. Fél évvel korábban azonban felállítottak, ugyanis a szerződésben volt egy olyan pont, hogy előző év decemberének végéig bármelyik fél egyoldalúan kiléphet a szerződésből. Ez életem egyik legnagyobb tragédiája volt, a családi drámák, a szüleim elvesztése után. Amíg élek, sajnálni fogom, hogy ezt a lehetőséget nem kaptam meg.
- Nem sokkal később, 2015 szeptemberében visszatért Fehérvárra, az utánpótlásba. Kispadra már nem vágyik?
