Az ősztől más bújik a kenguru bőrébe – illetve ahogy a kabalafigura használója említeni szokta, szőrébe - a kosármeccseken. Ugyanis a világoskék erszényes megszemélyesítője, Ács Attila 25 év után bejelentette nyugdíjba vonulását. Az ismert fehérvári zenész, a Coco Loco együttes frontembere negyedszázada szórakoztat a meccseinken.

- Az biztos, hogy Fehérváron én kezdtem elsőként, tehát úttörő vagyok. A kilencvenes évek derekán voltam először kenguru. Bár pontos kimutatásom nincs erről, alighanem hazánkban is listavezető vagyok. Volt már előttem kabalaállat, de negyedszázadon át egyfolytában tevékenykedő aligha. A playoff-ra készültünk, amikor először magamra öltöttem a jelmezt. Újszerű volt az egész, amerikai mintára találta ki Posch Ede, valamint Cziczó Attila, utóbbi volt a főnököm az amatőr zenés színházban, ahol én is játszottam. Ede érdeklődött Attilánál, akad-e olyan jó mozgású, sportszerető kollégája, aki felvenné ezt a hacukát. Akkor nem gondoltam, hogy ez a szerepem két és fél évtizeden át tart majd. Jöttek a sikerek, természetesen én is belelkesedtem. Az amatőr színházi múlt előnyt jelentett, nem sokkal később, 1996-tól már a Vörösmarty Színházban játszottam, prózai, zenés, táncos szerepekben. Hat éven át dolgoztam külsősként, aztán kiakakult az állandó társulat, a külsősökre egyre kevésbé volt szükség, ritkábban hívtak az előadásokra. Hétvégente maradtak a kosármeccsek, amit mindig nagyon élveztem. Én nem csak a rangadókon, a kisebb összecsapásokon való fellépéseket is nagyon élveztem.

Az első bajnoki címnél, a Honvéd legyőzésénél nem volt jelen a Gáz utcában, 1998 májusában, ugyanis a Fő utca 8. szám alatt volt jelenése.

- Kénytelen voltam dublőrrel dolgozni az Alba Regia Sportcsarnokban. Egy barátom helyettesített, ugyanis én aznap este a színházban játszottam A dzsungel könyve című előadásban volt szerepem. Hallgattam a rádióban a közvetítést az öltözőben, ment a meccs, én pedig a kezemben a kellékkel, egy bambuszrúddal vártam a hívó jelére. Az ügyelő szólított, a többiek már majdnem színpadra léptek, én az utolsó pillanatig vártam, hallottam, hogy húsz ponttal vezetünk. Rohantam a társaim után a jelenetre. Legördült a függöny, a meghajlásra sem mentem vissza, a jelmezt ledobtam, saját ruhában, ám sminkben – barnára kent arccal és felkarokkal – futottam a belvároson át csarnokba, a pezsgőzésre és szivarozásra értem oda. Ez volt az első nagy élmény, nem titkolom, a sikert egy kicsit magamnak is éreztem. Még akkor is, ha a végső ütközetnél nem voltam jelen.

A következő két év újra diadalokat hozott. Előbb a Falcót vertük, aztán a Szolnokot a fináléban. Továbbá a hazai kupában is a legjobbnak bizonyultunk.

- A második bajnokavatásnál már nem volt egyéb programom, ott voltam minden hazai találkozón. Emlékszem, a játékosok, főként a fiatalok szőkére festett hajjal játszottak az utolsó mérkőzésen. A harmadik aranyat Szolnokon nyertük, vártuk a csapatot a fehérvári csarnoknál, egy közeli szórakozóhelyen az erőcsatár, Godena Ferenc nyakában töltöttem a késő este egy részét, ő vitt körbe a szórakoztatóipari egységben. Aztán az aranyak tekintetében csend következett. Voltak döntők, ezüstök, bronzok, emlékezetes csaták, de nyerni nem tudunk 13 éven át, a 2000-es, utolsó diadalt követően 2013-ban tudunk ismét nyerni. Aranyat ugyan nem szereztünk, de barátokra szert tettem, feltétlenül közéjük sorolom Wittmann Krisztiánt, Soós Gábort, Bencze Zoltánt, Kálmán Tamást, Góbi Henriket. A centerrel, Polster Péterrel is remek viszont ápoltam, sajnos már nincs köztünk, viszont a fia itt kosárlabdázik nálunk. Polsterék ugyanúgy Zalából származnak, mint a korábbi sikeredző, Farkas Sándor, valamint én is. Illetve egészen pontosan én az Alföldön, Püspökladányban születtem, egy éves voltam, amikor Egerszegre kerültünk. A Zete 1971-ben jutott fel először az élvonalba, én akkor születtem.

Focizott, kapus volt az iskolaválogatottban, a ZTE tehetségkutatóján megfelelt, azonban megállt a növésben, nem voltam elég magas, hogy a háló előtt bizonyíthasson a zalai kék-fehéreknél. ebből következően a kosarasoknál sem jutott volna messzire, a termete miatt. A palánkok világát ettől függetlenül mindig imádta, ezért is mondott igent örömmel a huszonöt évvel ezelőtti felkérésre. Azt mondja, a csapat legutóbbi idényben mutatott gyenge produkciója nem befolyásolta a döntését, a korábbi években már többször meditált, hogy nyugdíjba vonul. A döntést a közelmúltban hozta meg.  

- Nincs közvetlen összefüggés a 2018-19-es szereplés és a távozásom között. Illetve talán annyiban igen, hogy így könnyebb volt ezt a fájó döntést meghozni.  A sikertelenséggel a lelkesedésem is kicsit alábbhagyott, de nem a helyezés miatt búcsúzom. Amúgy nem új keletű döntés ez, többször eljátszottam a gondolattal. Amúgy egyszer már majdnem befejeztem, a 2013-as bajnoki cím után, a csarnok átépítése miatt a VOK-ban játszottuk a meccseket, előzőleg jeleztem, távozom. Az első, KTE elleni bajnokin nem is bújtam jelmezbe, a nagyobbik fiammal felültem a lelátóra, a drukkerek kérdezgették, mi ez a változás? A vezetők meggyőztek, a következő meccsen már újra a parketten voltam. Az Eurocup sorozaton a meccseket a Veszprém Arénában játszottuk, a PAOK ellen már ott voltam a parketten. Nem érzem magam öregnek, vagy fásultnak, 48 éves vagyok, de ma már vannak a kengurunál fontosabb dolgok is az életemben. Minden második szombatom foglalt volt, valamint gyakran a szerdák is, ugyanis rendszeresen szerepeltünk a nemzetközi porondon. Gyakran ütközött koncerttel is, a Coco Loco zenekar frontembere, énekese vagyok, 1998-ban alakultunk, az első bajnoki cím után. Nem voltam alapító, de nagyon gyorsan, három hónappal később csatlakoztam hozzájuk. Ha kosármeccs volt, arra az estére nem szerveztünk fellépést. Kosármeccsen utoljára 15 éve helyettesítettek, ha megkaptam a meccsnaptárt, ahhoz igazítottam mindent. A családdal is szeretnék több időt tölteni, két fiam van, a nagyobbik, Dani 9 éves, a kicsi, a Marci pedig 6 esztendős, szeptemberben kezdi az iskolát. A nejemmel múlt hétvégén ünnepeltük a 11. házassági érfordulónkat.

A kérdést meghallva - mit üzen az utódjának – a beszélgetés során először nem azonnal válaszol, hanem röviden meditál. Levegőt vesz, majd folytatja.

- Miután a kék kenguru összenőtt a klubbal és a csapattal, az egyesület nyilván igyekszik gondoskodni a pótlásomról, aki az új szezonban majd szórakoztatja a közönségünket. Az utóbbi öt évben volt már segítségem, a kis kenguru, Gergely Emma. Nagyon aranyos, talpraesett kislány, aki mellettem tanulta a szakmát, én tanítottam be. Kitartást kívánok az utódomnak, valamint legalább ennyi évet és sikert, mint amennyi nekem megadatott. Nagyon fontos a lelkesedés, ezt csak szívvel-lélekkel érdemes csinálni. Igyekszem majd kilátogatni a meccsekre a gyerekekkel. Az első időszak biztosan furcsa lesz a lelátón. Aztán megszokom majd, hogy nem ugrálok a parketten.