A velencei házaspár, Szoboczki Anita és férje, Csoma Viktor mind a négy gyermeke a kosárlabda mellett tette le voksát. A két fiú és a két lány egyaránt a palánkok világában érzi jól magát. Az Alba Fehérvár utánpótlásának igazolt sportolói.
- A férjem, Viktor sportolt a családban – mondja Anita, a feleség.
- Na, jó egy kicsit én is: Lilla születése előtt, majd Ádám egy éves korától újra. Versenyszerűen, csapatban nem voltunk igazolt játékosok, a saját egészségünk és a mozgás öröme miatt sportoltunk, sportolunk a mai napig. Viktor a küzdősportokat, a futást, terepfutást, a crossfit jellegű, saját testsúlyos edzéseket kedveli. Én jelenleg a délutáni edzésekre, a hétvégi meccsekre „futok” a gyerekekkel, azonban, ha időm engedi, futni szoktam, azt kedvelem. A gyerekeink közül Lilla 6. osztályos, 12 éves, Viktor 4. osztályos, 10 esztendős, Réka Petra 2. osztályos, 8 éves, Csoma Ádám 1. osztályos, majdnem 7 éves. Mindannyian a sport, a kosárlabda bűvöletében élnek.
Az anyuka hozzáteszi, mindig ebben a szellemben nevelték csemetéiket, a sportolás, a mozgás, része az életünknek. „A gyerekek kicsi koruk óta részt vesznek családi futásokon, sportrendezvényeken. Mindannyian többféle sportágat próbáltak már, azonban jelenleg a kosárlabda az a sport, amit kedvelnek, szeretnek, nagy lelkesedéssel, elszántsággal űznek. Úgy gondolom, bár lényeges, de jelenleg nem a tehetség a fontosabb a gyerekeknél, hanem az, hogy legyen akaraterejük, elszántságuk, tudják, mit szeretnének elérni. Azon vagyunk, hogy a sportot szerettessük meg velük, és ha ők, majd többet akarnak, a lehetőségeinkhez képest mi mindig támogatjuk őket.
A família a tóparton, Velencén él, a gyerekek, a Velencei Zöldliget Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Baptista Általános Iskola és Gimnázium tanulói.
-Először Viktor választotta a kosárlabdát, két és fél éve, 2016 szeptemberében. Az iskolai „Dobd, a kosárba!”, programban vett részt Karácsonyné Kéki Andi néninél. Egy évvel később Salamon Endre, azaz Bandi bácsi edző irányítása alatt Alba Fehérvár utánpótlásának a tóparton működő, Palánta csoportjában folytatta az edzéseket. Öröme, lelkesedése, sikerei, Lilla érdeklődését is felkeltették, aki a szertornát gyorsan kosárlabdára váltotta, 2017-től a Gyermek együttesben kezdett. A kicsik, Réka és Ádám 2018 szeptemberétől a Palántáknál szerepelnek, természetesen nagy lelkesedéssel, izgalommal. Főként Ádám részéről, néha még kis félelemmel vesznek részt a sorversenyeken, kupameccseken. Lilla jelenleg az U12-ben érdekelt (Gézengúzok), Viktor az U11-ben (Vadkacsák), és egy korcsoporttal feljebb az U12 (Csukák) csapatában jut szóhoz.
Réka és Ádám koruk miatt az idei évben még hivatalos bajnokin nem szerepelhetnek, de Réka már többször játszott az U9-es gyerekeknek rendezett barátságos mérkőzéseken a Vadkacsák csapatában. Közben Ádámmal együtt lelkesen járnak a Kosárpalánta edzésekre. Minden egyes mérkőzést nagyon várnak és az eredménytől függetlenül sikerként élnek meg.
- A célunk az, hogy sikeres, egészséges, boldog felnőtteket neveljünk belőlük. Igaz Viktor vágya az, hogy válogatott kosaras legyen. Nem véletlen, hogy az iskolai „Mi leszek, ha nagy leszek?” projekten leadott rajza természetesen kosárlabdázót ábrázolt. A gyerekek példaképei a következők: természetesen az Alba csapatkapitánya, Lóránt Péter, valamint a tavaly nyáron Franciaországba szerződő másik center, Keller Ákos, továbbá minden idők legjobb kosarasa, az amerikai Michael Jordan.
Mivel, mind a négy gyermek az Alba utánpótlásában pattogtat, a különböző korosztályokban versenyeznek, így a család állandó hétvégi programjai nem is lehet mások, mint a kosármeccsek. Ugyanis mindig van kinek szurkolni.
- Szombat vagy vasárnap utazunk a csapatbusz után, vagy reggeltől estig a tornaterem kispadján töltjük a napot. Délelőtt Lillának, délután Viktornak és csapattársaiknak drukkolunk. Majd következő hétvégén fordul a kocka, a nagyok lelkesítik a kicsiket a Mikulás, a Farsangi, vagy Huszár Kupán, Palánta sorversenyeken. Nem unatkozunk, de a gyerekek lelkesedése, és akarata határtalan, mi pedig támogatjuk őket, ez másképpen nem működne. Edzőjük, Bandi bácsi szokta mondani: „Ha a szülő nem veszik komolyan, mi mást várhat akkor a gyerekektől?” Mi komolyan vesszük. Minden mérkőzésből tanulnak, többek lesznek. Jó érzés, ha ismert-ismeretlen szülők gratulálnak, hogy milyen ügyesen játszott a csapat, vagy éppen a gyermekünk. Nagy öröm, ha dicsérik őket, de az is jó látni, amikor egy elvesztett meccs után szomorúak, mert nem úgy alakult a játék, ahogyan ők tervezték. Ez csapatjáték, együtt dolgoznak, együtt küzdenek.
A meccseken az edzéseken tanultakat alkalmazzák, tapasztalatokat gyűjtenek, a lényeg a fejlődés, ami ebben a korban a legfontosabb nekik. A szülők és a gyermekek között új barátságok születnek, születtek.
- Akár sportorvosi vizsgálatra, vagy edzésre kell vinni a gyerekeket, összehangoltan, egymást segítő csapat vagyunk mindannyian. Értük vagyunk, értük élünk, jó érzés látni a kicsik sikereit, örömeit, de még a kudarcaikat, szomorúságaikat egy elvesztett meccs után is. Hiszen ebből tanulnak, fejlődnek ők is, mi is. Szomorúak, ha éppen egy mérkőzésen nem játszhatnak, mert nem tudtak minden edzésen részt venni. Ez történt például Lillával Marcaliban, és zokogott, amikor hazaérkezett, hogy nem játszhatott mindkét meccsen, mivel az előző héten nem tudott minden gyakorláson jelen lenni. Sajnáltam őt, de elfogadtam, elfogadtuk az edző döntését. Ő az, aki az edzéseken, mérkőzéseken neveli, tanítja őket, tanácsait, javaslatait elfogadják, felnéznek rá. A többi kosaras szülő nevében mondhatom, köszönettel tartozunk azért a szakmai és technikai támogatásért, amit a gyermekeink itt a tóparton a kosáredzéseken kapnak. Salamon Endre és kollégája, Bekő Zsolt mindent megtesznek értük, náluk jó kezekben vannak.
Szerző: Horog László
