A 23 esztendős, 191 centiméterre nőtt amerikai hátvéd, Allerik Freeman másfél hete látta el kézjegyével a klubunk által kínált szerződést, ő lett az Alba Fehérvár ötödik légiósa. A korábban két, kosaras szempontból kimondottan erősnek számító egyetemen, a Baylor és a North Carolina State nevű intézményben is pattogtató kosaras szülővárosában, Észak-Karolina állam legnagyobb településén, Charlotte-ban szállt repülőre, majd átszállt a fővárosban, Washingtonban, később Isztambulban, végül Budapesten landolt.

- Hosszú út volt, összesen 25 órát vett igénybe. Nem sokat tudtam aludni, az első, fehérvári éjszakám sem telt jól, négy órát sikerült pihennem. Az átállással még küzdök, de egyre jobban érzem magam. Néhány információval rendelkezem a fehérvári csapatról és a magyar bajnokságról, köszönhetően Kasey Hillnek, akivel egy hónapja beszéltem, jó kapcsolatban vagyok vele. Az irányító a tavalyi idényben itt szerepelt. Tudom, hogy a cél az aranyérem a hazai pontvadászaton, valamint fontos, hogy a klub minden esztendőben megmutassa magát a nemzetközi porondon. Ez számomra is vonzó, ezért is választottam ezt a lehetőséget. Szeretnék kulcsember lenni a gárdában. Horvátországból is volt ajánlatom, a fehérváriak megkeresése előtt néhány héttel, azonban arra nemet mondtam. Úgy gondolom, jól döntöttem, amikor aláírtam a fehérváriak által kínált szerződést. Úgy tervezem, hogy a szezon második felében meglátogat a családom, a szüleim, a nagyszüleim, valamint a három esztendős kislányom is.

Freeman Magyarországon még nem járt, Európában viszont már igen, tavaly nyáron egyetemi csapatával egy több állomást felölelő, olasz túrán vett részt. „Elég sokat utaztunk, három meccset vívtunk helyi csapatokkal, az első kettőt megnyertük, a harmadikat elvesztettük. Több városban jártunk, Firenzére és Velencére emlékszem, megfogott mindegyiknek a hangulata.” 

Szerző: Horog László