A pénteki nyitónapon a Körmend elleni derbit négy ponttal megnyertük, azonban a szombati, Szolnok elleni összecsapást elvesztettük, miként a Paks elleni, harmadik helyért vívott mérkőzést is. Ebből következően nem jött össze az ismétlés: tavaly februárban, a győri fináléban az Olaj KK ellen diadalmaskodtunk. Az alföldiek ezúttal is ott voltak a döntőben – magabiztosan nyertek is a Falco ellen -, mi végül a 4. helyen zártunk a Zsíros Tiborról elnevezett erőpróbát. A bajnokságban és a nemzetközi porondon, a FIBA Europe Cup-on bizonyíthatunk, utóbbi sorozaton a legjobb 16 között.
- Úgy utaztunk Debrecenbe, hogy megvédjük címünket, más célunk nem is lehetett. A Körmend elleni negyeddöntőben nagyon jól kezdtünk, az első félidőben remekül játszottunk, úgy tűnt, összeálltunk, minden a legnagyobb rendben lesz a hétvégén. Ám a vasiak elleni második húsz perc során már akadozott a gépezet, de a mérkőzést sikerült megnyernünk. A Szolnok ellen fáradtak voltunk, testben és lélekben, ezzel együtt is nyerhettünk volna, kiélezett összecsapást vívtunk. Az Olaj megérdemelten nyert, ugyanis okosabbak, higgadtabbak voltak a végjátékban, nem volt annyi eladott labdájuk, mint nekünk. A Paks elleni, utolsó mérkőzésre nem tudtunk felpörögni, ők jobban akarták a győzelmet, mint mi. Az ASE rászolgált a sikerre. Pedig jól kezdtünk, mi irányítottunk, azonban a negyedik negyedben átvették a vezetést, onnan pedig nem volt számunkra visszaút, nem tudtuk visszavenni a kezdeményezést. Az eredményt két kulcsemberünk hiánya is befolyásolta, nagyon megéreztük, hogy Lóránt Péter és Trevis Simpson nem léphetett pályára. Az igazság az, eleve nehéz sorozat után érkeztünk Debrecenbe, ráadásul a hétvégi három nap alatt vívott három meccs is nagyon sokat kivett belőlünk.
Szerző: Horog László
Fotó: MKOSZ