Alhaji Mohammed vasárnap este megérkezett Fehérvárra, hétfőn délelőtt a szükséges vizsgálatokon esett át, este pedig már a csapattal tréningezik, igaz, egyelőre könnyített munkát végez. A 36 esztendős játékos öt hónap után tért vissza a Gáz utcába.
- Hosszú nap volt a vasárnap, Dallasból indultam, Chicagóban, majd Isztambulban szálltam át, este fél 8-kor érkeztem Budapestre, onnan pedig Fehérvárra. Az éjjel nem aludtam túl jól, az átállással még küzdök, amúgy minden rendben, örülök, hogy ismét itt lehetek. Pár nappal ezelőtt gyorsultak fel az események, az ügynököm jelezte, van esély a visszatérésre. Az utóbbi pár hónapban sem álltam le az edzésekkel, Dallasban gyakoroltam hozzám hasonlóan, külföldre igyekvő társakkal, valamint rendszeresen futottam. Meccset nem játszottam, de az erőnlétemmel és a formámmal úgy gondolom, nincs baj. Ahogy én is, sok amerikai kosaras várt szerződésre, 10-15 játékossal edzettünk Dallasban. A tréningek megfelelő intenzitásúak voltak, leereszteni nem akartunk, mindannyian megfelelő lehetőségre vártunk – mondja Alhaji Mohammed, akit a Fehérváron a társak, a szakmai stáb tagjai és a szurkolóként csak Mo néven emlegetnek.
Hozzáteszi, akadtak lehetőségei, több földrészről kapott ajánlatot, de egyik sem volt olyan, amire igent mondott volna.
- A francia második ligából kerestek, valamint hívtak Libanonba, előbbi helyre azért nem akartam szerződni, mert az első osztályban szeretnék játszani továbbra is, Libanonba pedig nem akartam aláírni. Az ügynököm arról tájékoztatott, hogy Magyarországról is volt érdeklődés, Sopronban felmerült a nevem, ám végül nem történt semmi. Az utóbbi napokban Dél-Amerika került a célkeresztbe, Argentína és Uruguay, ha nem jön a fehérvári lehetőség, valamelyiket biztosan elfogadtam volna. Tovább már nem akartam várni. A legjobb megoldás született azzal, hogy visszatérhettem Fehérvárra. Szép emlékekkel távoztam júniusban, bajnokok lettünk, a csapatban és a klubnál baráti volt a viszonyom mindenkivel. Én is ismerek mindenkit, engem is ismernek, a beilleszkedéssel nem lesz gondom. Az egyesület profi, szeretem a csarnokot, a várost, az itteni drukkereket.
Mo elmondta, a csapat szereplését természetesen figyelte a világhálón, ha nem is napi szinten, de követte az eseményeket.
- Az együttes gyengén kezdte a szezont, amiben a sérülések nagy szerepet játszottak. A kulcsemberek végre visszatérhettek, az eredmények javultak és reményeim szerint a folytatásban még jobbak lesznek. Nagyon messze még a szezon vége, meggyőződésem, rövidesen ott leszünk az élmezőnyben. Bízom abban, ahogy a tavasszal, ezúttal is sokat leszek majd pályán, hozzá tudok tenni a csapat teljesítményéhez. A napokban múltam 36 éves, úgy gondolom, négy jó évem még van a pályán, negyvenig feltétlenül szeretnék kosárlabdázni.
