Félidőben ugyan még nyolc ponttal vezettek a piros-feketék, aztán összeomlottak, végül 85-69-re kikaptak. A ZTE legjobbja ismét Emmanuel Ubilla volt, a légiós 30 pontot dobott, közte három triplát, tehát oroszlánrésze volt a sikerben. Az egerszegiek elleni, idei mérlegünk kimondottan jó volt az alapszakaszban, mindkét meccset megnyertük. Eleve jól indultunk, tavaly októberben. Egy évvel korábban, 2015 őszén, a nyitómeccsen itthon kikaptunk, a most futó szezon kezdetén viszont nyertünk, méghozzá idegenben, október 9-én, 71-65-re győztünk. A diadalban döntő érdemeket szerzett új irányítónk, Brandon Taylor, aki remek döntéseket hozott a végjátékban. Január 21-én, Fehérváron is jobbnak bizonyultunk, az sem volt egyszerű, de megoldottuk, 90-81-re nyertünk.

Aztán jött a középszakasz, ami nem a terveink szerint alakult, hazai pályán kaptunk ki április 9-én, nem mindennapi körülmények között. Úgy tűnt, ha nehezen is, de hozzuk a meccset, ám Szabó Zsolt a zárás előtti, hihetetlen szögből elengedett hármasa a palánkról a gyűrűnkbe hullt, a látogatók 90-89-re győztek. Nem hozott örömöt az egy hónappal ezelőtti, egerszegi derbi sem a Zalakerámia Sport- és Rendezvényközpontban, a végig domináló hazaiak 88-76-ra győztek, megérdemelten.

Az idei mérleg tehát 2-2, a bajnokság első körére szívesen emlékezünk a ZTE elleni derbik kapcsán, a második etapot pedig érdemes gyorsan elfelejteni. Új kihívások jönnek, ahol pályaelőnyből indulunk.