A tolnaiak végül 3-2-es összesítéssel búcsúztatták a nyugati határszélieket. Az első két meccs nem hozott izgalmakat, Pakson 95-70-re, Sopronban 89-59-re győztek a vendéglátók. A harmadik kör már rendkívüli küzdelemben dőlt el, az Atom 72-69-re győzött, aztán hűség városában találkoztak a felek, ez a mérkőzés viszonylag könnyed hazai sikert hozott, a Sopron KC 72-61-re nyert. Köszönhetően annak, hogy a kiegyensúlyozott, mindössze 15 pontot hozó (7-8) első játékrész után a második és a harmadik negyedben rendkívül magabiztosan dobtak játékosai. A mindent eldöntő derbire vasárnap este, Pakson került sor, a házigazdák 73-70-re győztek, Dunn és Barnies vezérletével, előbbi 19, utóbbi 18 pontot szerzett a találkozón.
Szerdán, 18:30-kor tehát a tolnaiakkal kezdjük az elődöntőt. Vezetőedzőnk, Dzunic Branislav eleve a tőlünk délre fekvő együttest szerette volna ellenfélnek, leginkább a praktikum okán. Ugyanis az idegenbeli mérkőzések előtt nem mindegy, egy órát, vagy hármat utazunk az aktuális találkozóra. Ráadásul Dzunic a paksiakat jobban is ismeri, a közelmúltban két évet töltött a kispadjukon, 2013-tól 2015-ig, majd egy bajnoki ezüst és bronz után, tavaly nyáron tért vissza a TLI-Alba Fehérvárhoz.
Az alapszakaszban mindenki hozta a hazai összecsapását, a paksiak decemberben könnyedén, 96-81-re, ez volt a szezon egyetlen meccse, amit simán elveszítettünk, az összes többi derbin reális esélyünk volt a sikerre, bárhol is léptünk pályára. A Gáz utcai találkozón, kora tavasszal rendkívüli küzdelemben, hosszabbításban nyertünk, 108-103-ra. Jól kezdtünk, aztán megtorpantunk, gyakorlatilag a sírból hoztuk vissza, mentettük döntetlenre, majd a ráadásban hoztuk a találkozót.
A középső házban itthon 97-74-re, remek játékkal vertük őket, a visszavágón vereséget szenvedtünk, 84-73-ra, a kissé kaotikus mérkőzés a végjátékban dőlt el. Eddig hazai pályán senki sem hibázott, hol könnyen, hol vért izzadva, de mindenki hozta a meccset pályaválasztóként. Ha ez így is marad, a paksiakon is sikerül túljutnunk.
Szerző: Horog László