Az Atomerőmű hozzánk hasonlóan, nem villantott két és fél hete, a Magyar Kupa nyolcas döntőjében, a kiesésük körülményei hasonlítottak a miénkhez. A TLI-Alba a rendes játékidőben, egy ponttal, 87-86-ra kapott ki a nyolcaddöntőben a későbbi ezüstérmes Szolnoktól, a Paks pedig hosszabbításban, 93-88-ra a végül aranyérmes Egis Körmendtől.

A tolnaiak december elején fogadták csapatunkat, a verték 96-81-re, ez volt az a mérkőzés, amit akkor sem nyerünk meg, ha másnap délig tart az összecsapás. Ugyanis nekünk semmi nem sikerült, nekik szinte minden, elképesztő távolságról, kiszorított helyzetekből is rendre betaláltak.

Az utóbbi fordulókban is döntően magabiztosak, mindössze a regnáló bajnok ellen veszítettek, idegenben. A 15. játéknapon 98-92-re verték a pécsi látogatókat, majd Szolnokra látogattak, ahol jól tartották magukat, cégül mégis kikaptak, 71-58-ra. Hazai pályán javítottak, a Szombathely együttesét 21 pontos differenciával, 83-62-re győzték le, aztán Szegeden is könnyed, 90-71-es sikert arattak. A 19. fordulóban Körmenden arattak bravúros diadalt, kosárszegény mérkőzésen 66-63-ra győztek. A Kecskemétet nagy harcban gyűrték le 77-72-re, múlt hétvégén Jászberénybe látogattak, hozták a kötelezőt, a 92-80-as sikerrel.

Múlt hétvégén a Sopront fogadták, félidőben semmi sem utalt arra, hogy az atomvárosi drukkerek lehetnek elégedettebbek, ugyanis félidőben 24 ponttal a nyugati határszéliek vezettek, a végén mégis a paksiak lejthettek örömtáncot, ugyanis 72-69-es, heroikus csatában, álomszerű fordítással kivívott győzelmet arattak. Persze, az első játékrészben mesésen játszó soproniak magukat is okolhatják, lévén a záró tíz percben, 14 labdát adtak el. A sok hiba végzetesnek bizonyult.

Szerző: Horog László