Ellenfélként tért vissza Fehérvárra a közelmúltban Juhos Levente. A 24 éves kosaras a Naturtex-SZTE Szedeák gárdájával érkezett a Vodafone Sportcentrumba. Kilenc pontot szerzett a TLI-Alba ellen. A bedobó a nyáron távozott a Tisza-parti városba, lejáró szerződését nem újította meg egyesületünkkel. Már a bemutatásnál hosszasan tapsolták szurkolóink, majd a mérkőzésen is többször skandálták a nevét a Fehérvár által 107-74-re megnyert találkozón.
- A meccs után azt mondtad, a bajnokság legjobb csapatával találkoztatok.
- Bár napok teltek el a meccs óta, ezt tartom most is. A bajnok Szolnok és a tavaly bronzérmes Paks ellen, idegenben 70 pontot engedélyeztünk az ellenfélnek, mindkét élcsapatot kevés ponton tartottuk, volt esélyünk a győzelemre is, csak a végjátékban dőltek el a meccsek. Ez a Vodafone Sportcentrumban nem sikerült, a házigazdák átszaladtak rajtunk, a Fehérvár legerősebb gárda, akivel eddig találkoztunk. Még akkor is, ha a több, mint 30 pontos különbség nyilván túlzó, ekkora differencia azért nincs a gárdák között.
- Ezúttal miért voltatok indiszponáltak?
- Semmit nem tudtunk megvalósítani abból, amit a meccs előtti napokban gyakoroltunk. Nem tudtuk lassítani a hazaiak játékát, az elején gyors indításokból voltak eredményesek, később behúzódtunk, ám, ez sem vezetett eredményre, a fehérváriak távoli dobásai szinte kivétel nélkül bejöttek. Nem tudtuk megállítani az Albát, bármivel is kísérleteztünk. Bár immár öt vereséggel rendelkeznek a bajnokságban, meggyőződésem, a leggyorsabb játékot játsszák a hazai mezőnyben. Bízom abban, hogy a tavaszi visszavágón sikerült javítanunk, ha nyerni nem is tudunk, de nagyobb küzdelemre kényszerítjük Dzunic Branislav együttesét.
- A nyáron váltottál. Nem bántad meg? Hiszen most a bajnokesélyesben szerepelhetnél.
- Meggyőződésem, jól döntöttem. Úgy gondoltam, ideje váltanom. Négy évet töltöttem Fehérváron, 2013-ban minden sikerült, bajnokságot és kupát nyertünk, ám az következő két szezon pocsék lett. Nekem is és a csapatnak is. Branislav Dzuniccsal bajnokságot nyertünk, majd ő Paksra távozott. Jött Carlos Frade, a tréner első időszakában még nem volt különösebb gond, az idény elején voltak jó meccseim, aztán én is elszürkültem, ahogy a többiek. A tavalyi szezon pedig minősíthetetlenül gyengére sikerült, nem tudtunk a rájátszásba kerülni, nekem is alig volt értékelhető megmozdulásom. A rossz játékom is hozzájárult, hogy a nyolcba sem sikerült bekerülnünk. Ezért gondoltam a nyáron, hogy váltok, új impulzusokra, új környezetre van szükségem, bármennyire is jól éreztem magam előzőleg Fehérváron.
- Több ajánlatod volt az élvonalból, miért a Szegedét fogadtad el?
- Nagyon jó a közösség, a vezetők korrektek, amit ígérnek, betartják. Szimpatikus volt az ajánlatuk, igent mondtam. Maradhattam volna az Albánál, a klub elöljárói a rossz szezonom ellenére új, tisztességes szerződést ajánlottak, egyértelműen pozitívan álltak hozzám. Az itt töltött négy év alatt az ügyvezetővel végig jó volt a viszonyom, ő is marasztalt, mégis a változás mellett döntöttem, részben a több játéklehetőség reményében. Az ugyanis nyilvánvaló volt, a két, sikertelen év után Fehérváron komoly átalakulás következik a játékoskeretben, erősítések jönnek. Ami meg is történt. A Fehérvár nem engedheti meg magának, hogy tartósan gyengén teljesítsen. Ennél a klubnál ez egyszerűen nem fér bele.
- Ritkán fordul elő, hogy marasztalt, mégis távozó sportolót megünnepelnek. Veled ez történt, szinte megható volt a szeretet, amivel fogadtak a kék-fehérek drukkerei.
- Ez engem is meglepett, valóban nem ez a jellemző. Már a bemutatásnál taps fogadott, később a nevemet skandálták, amikor pedig a mérkőzés vége előtt kipontozódtam, megint tapsoltak, amit én is viszonoztam. Szeretettel gondolok az itteni évekre. Kaposváron születtem és kezdtem kosarazni, majd az Egyesült Államokban töltöttem két szezont, egyet középiskolában, egyet egyetemen, aztán hazatértem, nem is vágyom vissza a tengerentúlra.
- A Szegednek milyen céljai vannak az idényben?
- A nyolc közé kerülés, tehát a play off-ban szeretnénk szerepelni. Ez nem is elérhetetlen. Összeszokott, jó szemléletű társaság, a Magyar Kupában sem sok hiányzott a nyolcas döntőbe jutáshoz. A Pécs elleni, hazai vereség után – azon a meccsen sajnos gyengén játszottunk - szálltak el az esélyek. Úgy tudtunk volna a nyolc közé kerülni, ha nyerünk Fehérváron, amire nem volt esélyünk. A baranyaiak legyőzték a Jászerényt, felléptek a nyolcadik helyre, így pályára léphetnek az MK-fináléban februárban, a Syma-csarnokban.
Szerző: Horog László
