A Körmend, a Debrecen, az Antwerp, a Manresa, a Burgos, a Lagun Aro, a Roma és a Szolnok korábbi játékosa hosszú távra tervez a koronázó városban.

- Mikor döntötted el, hogy Fehérváron folytatod?

- Dávid Kornél hívott néhány héttel ezelőtt, megkezdtük a beszélgetéseket, amelyek több forduló után eredményre vezettek. A szakmai igazgató olyan szép és merész jövőképet vázolt fel, ami szimpatikusnak tűnt, elfogadtam az ajánlatot. De egyeztettem a vezetőedzővel is, aki jelezte, kulcsszerepet szánna nekem az újjáalakuló együttesében. A csapat az elmúlt két évben elmaradt a várakozástól, a tavalyi szezonban különösen, a nyolcba sem tudott bekerülni, amit érthetően csalódásként élt meg mindenki. A kudarc minden klubéletében előfordul, akadnak rosszabb periódusok, sikertelen esztendők. Bízom abban, hogy ezt maga mögött hagyta az egyesület, szép korszak veszi kezdetét, aminek én is tevékeny részese leszek. A nyáron visszatért a kispadra Braniszlav Dzunics, akinek személye garancia a jó szereplésre. Pontosan tudom, a sikerekhez sokat kell dolgozni, márpedig Dzunicsnál kell, tehát a munka mennyiségével és minőségével nem lesz probléma. Az edzésekbe hétfőn kapcsolódtam be, várom a szezonkezdést.

- Két éve már tárgyaltál a fehérváriakkal, azonban akkor a Szolnokot választottad.

- Nyolc és fél évet töltöttem külföldön, 2013 nyarán úgy döntöttem, itthon folytatom, hazatérek. A múlttal nem szeretnék foglalkozni, örülök, hogy most sikerült megállapodnunk az Alba vezetőivel. Nem titkolom, fontos volt Dávid Kornél személye, akitől anno sokat tanultam. Legfőképpen a küzdőszellemet, mintegy tíz éve, az utánpótlás válogatottal itt edzettem, a társakkal láttuk, ahogy a nyári szünetben, a forróságban egyedül gyakorol a csarnokban, hogy még jobb játékos legyen. Ez a mentalitás kell a győzelmekhez. Miután aláírtam a szerződést Halm Rollanddal, az ügyvezetővel és a klubelnökkel, Balássi Imrével, körülnéztem a csarnokban, néhány perc alatt megtapasztaltam, hogy profi helyre, remek körülmények közé kerültem. Itt minden adott a sikerhez, a klub reményeim szerint visszakerül a hazai élmezőnybe, ahol a valós helye van. Kétéves, garantált szerződést kötöttem, ez esetemben annyit jelent, hogy külföldi ajánlat esetén sem felbontható. Örülök, hogy az elkövetkező két szezont itt tölthetem.

- Az elmúlt hetekben talján élcsapatok érdeklődéséről suttogtak, miért nem sikerült Olaszországba szerződnie?

- A menedzserem két együttessel állt kapcsolatban, többször beszéltünk az edzőkkel, ám a közelgő Európa-bajnokság miatt ott lelassult a piac, a legtöbb klub majd csak a kontinensviadal után alakítja ki, illetve véglegesíti a játékoskeretét. Konkrét ajánlatom volt az orosz élcsapatok, valamint a litván együttesek részvételével zajló bajnokságból, valamint Adria Ligában szereplő együttestől is volt megkeresés, de ezen országokba nem szívesen mentem volna. Olasz gárdák érdeklődésére pedig már nem akartam várni. Már ez is a múlt, előre tekintek. Úgy gondolom, jó csapatunk lesz Fehérváron, egy kiváló edzővel, erős magyar maggal, s ha sikerül megfelelő légiósokat szerződtetni, komoly célokat tűzhetünk ki.

- Milyen helyezéssel lennél elégedett a szezon végén?

- Nagyon korai lenne erre válaszolni. Ami biztos, a tavalyi 9. helynél lényegesen jobb pozíciót remélek. Hétről hétre kell fejlődnünk, ahogy múlnak a fordulók, reményeim szerint úgy leszünk mindig egyre jobbak.

- Ahogy a többi, honi kosaras létesítményt, a fehérvári csarnokot is jól ismered. Milyen emlékeket őrzöl róla?

- Kimondottan jókat. Ami az albás drukkereknek nem volt öröm, nekem akkor igen, a Szolnokkal egy ponttal nyertünk itt az utolsó meccsemen. De ezt a korszakot természetesen lezártam magamban. Tudom, hogy itt mindig jó hangulat van, a városban pedig szeretik a kosárlabdát, fontos ez a csapat. Az utóbbi időszakban azonban nem volt mindig telt ház. Hogy ismét az legyen, jó játék és diadalok kellenek. Mindent meg fogunk tenni a győzelmekért.

- Két éve bajnoki döntőt vívtál a Virtus Roma együttesével. Ez volt a karriered csúcsa?

- Gyönyörű időszak volt. Hogy a legjobb, vagy sem, azon még nem gondolkodtam. Nyilvánvaló, Olaszországban bajnoki döntőt vívni elképesztő élmény, még akkor is, ha elveszítettük az akkoriban a csúcson levő Sienával szemben. Több játéklehetőségre vágytam, ezért választottam a Szolnokot, ahol a szerződésem első évében komoly szerepet is kaptam.

Szerző: Horog László

Fotó: Simon Erika