Bár régen nem a főváros határozza meg a magyar férfi kosárlabdát, nem felejthetjük, hogy szerdai ellenfelünk a mezőny egyik legnagyobb múltú csapata.
Még palánkok nélkül játszották a kosárlabdát, amikor az 1897-ben alapított műegyetemi sportegyesület kosárlabda-szakosztálya 1934-ben már részt vett a magyar bajnokságban. Mi több, a következő két kiírást meg is nyerte, később pedig öt további bajnoki címet gyűjtött be. A hétszeres elsőség rekord a jelenlegi mezőnyben, persze nem a közelmúlthoz kapcsolódik: utoljára éppen negyven éve, 1975-ben akasztottak aranyérmet a MAFC kosarasainak nyakába. Tíz évvel később még ezüstérmet nyert, majd megkezdődött a lassú hanyatlás, párhuzamosan a férfi szakág fővárosi teljes visszaesésével.A legutóbbi huszonöt év úgy telt el, hogy az egyetemi hagyományait mindig ápoló és azokra büszke klub kosarasai egyszer sem végeztek az első tízben - már amikor egyáltalán A-csoportos volt a csapat...
A tradíciók tehát mindenképpen megkövetelik, hogy tiszteljük a szerdai ellenfelet, melynek budai sportcsarnoka a meccseken általában igen hangos, a jól szervezett, és meglehetősen fiatal szurkolótábor keltette mesterséges zajok különleges alkalmazkodásra kényszerítik a látogató csapatokat. Ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a MAFC, újonc létére elért már néhány figyelemre méltó eredményt. A Jászberény, a Nyíregyháza és a Zalaegerszeg legyőzése mellett ide tartoznak horrorisztikus végjátékban vagy épp hosszabbításban elveszített hazai meccsei: a Kaposvár és a Falco is hálát adhatott az égieknek, hogy az utolsó pillanatban megnyerte veszni látszó mérkőzését a Gabányiban. És a Pécs sem hengerelt a műegyetemiek ellen, akik abban is bízhatnak, egyszer már jól jönnek ki egy szoros végjátékból.
Speciel ebben mi is reménykedünk, de jobb lenne nem a hajrára bízni a MAFC elleni mérkőzést. A mi malmunkra hajthatja a vizet, hogy a budaiak görög centere, a meccsenként 15 pontot és 8 lepattanót szedő Tuciarakisz hosszabb időre kidőlt a sorból, így jelenleg két amerikai légiósuk van. Henry Parish Brown éppen ellenünk mutatkozott be az őszi meccsen (akkor 13 pontot szerzett), és egyértelmű vezére csapatának. Neiko Hunter is hasznosan tesz-vesz a palánk alatt, 13 pontja mellé 8 lepattanót kapkod le. Nem mellesleg a decemberben 24. évét betöltött center az egyik legidősebb játékos a MAFC-ban, amelyben a magyarok hagyományosan az egyetemista korosztályt képviselik. Ennek megfelelően kifárasztani biztos nem lehet őket, persze az is igaz, legtöbbjük szinte még tanulóévét tölti első osztályú kosarasként.
A rutin mellettünk szól, a két csapat eddigi mutatói szintén, és a történelmi hagyományokhoz azért az is hozzátartozik, hogy az utóbbi két évtizedben az Alba a magyar bajnokság meghatározó csapata a kettő közül. Nem is kaptunk ki bajnokin emberemlékezet óta a MAFC-tól, most is favoritként érkezünk, és mivel az egyre élesebb harcban tényleg minden pontra égető szükség van, a motiváción sem múlhat a siker. A múlt héten meccs híján edzéseken építhette tovább csapatát Székely Norbert, most azonban gyors egymás utánban kétszer is pályára lépnek a fiúk. A fővárosi mérkőzést a vasárnapi, Szeged elleni hazai bajnoki követi - akárcsak ősszel, ezúttal is ez az a szakasza a szezonnak, amikor joggal reménykedhetünk benne, lendületet vesz az Alba a további, újabb nehéz feladatok előtt. De egy jó vizsga a Műegyetemen - az sem lebecsülendő kihívás!