Hazai pályán különösen szeret dominálni a Falco, volt, hogy 122 pontig meg sem álltak a szombathelyiek. Erősségük a támadás, a sikerhez nagyon stabilan kell védekeznünk.
81, 73, 105, 96, 122 - ezek a Falco hazai bajnoki meccsein szerzett pontjai ebben a szezonban. A legkevesebb, amit mondhatunk, hogy kiszolgálják a közönséget, még ha ez nem is mindig párosul győzelemmel. Az első két adat a Paks és Kecskemét elleni találataik száma, látszik, hogy ezeken viszonylag kordában tudta tartani őket az ellenfél - és le is győzte. Igen világosan mutatja mindez, mi a siker titka ellenük, hogy az Alba tud-e hasonlóan hatékonyan védekezni, az csütörtök este kiderül. Az biztos, hogy dobópárbajba nem érdemes belemenni. Már csak azért sem, mert amíg ők otthon átlagban 95 pontot dobnak, addig mi idegenben 77-et, és ez bizony jelentős különbség.
Más kérdés, hogy kontrollált meccset játszani sosem volt igazából az Alba műfaja, vagyis meg kell találni a megfelelő összhangot a fegyelmezett védekezés és a gyors támadások között, ahogy ez a Nyíregyháza elleni második negyedben sikerült. Nyilván nehezebb lesz a szombathelyi közönség előtt, de a paksi vagy kecskeméti meccsünkön olykor sikerült, ez adhat reményt. A táblázaton egymás közvetlen konkurenciája Székely Norbert és Kálmán László csapata, alighanem lesz jelentősége közöttük az egymás elleni eredménynek is - talán ezért mondta Juhos Levente, hogy a szezon egyik legfontosabb meccse következik. Nem mellékesen az sem mindegy, ki vonulhat jobb szájízzel rövid pihenőre. Az őszi idényt megédesítheti egy idegenbeli bravúr, amelyre várunk már egy ideje.
A Falcóban még mindig (vagy már megint) Kálmán László dirigál, ne tévesszen meg senkit, hogy most a kispadról. Magán viseli a rá jellemző stílusjegyeket a csapat: mennek, harcolnak, nem hagyják, hogy egy pillanatra lankadjon a szurkolók lelkesedése, és kihasználják, ha megroppan az ellenfél. Martinics személyében az NB I egyik legponterősebb irányítója az övék (ez ugye mindig is így volt, csak korábban Kálmánnak hívták...), Doyne képességeit sem kell bemutatni, de joggal büszkék mezőny poszton a magyar tehetségként magának egyre nagyobb helyet és figyelmet követelő Perl Zoltánra is. A Majsztorovics, Djukics, Hall centertrió pedig hozza a palánk alatt szükséges melót, vagyis úgy néz ki, tényleg az egyik legkeményebb kihívás vár ma a mieinkre.
Akik Székely Norbert keze alatt egységesebbek, szervezettebbek, mint korábban, és remélhetőleg képesek lesznek elbizonytalanítani a sok jó zenésszel, de nem mindig zenakarként muzsikáló Falcót. Ez főleg mentális teljesítményt fog igényelni, láttuk a Nyíregyháza ellen, mi van, ha koncentrál a csapat, és mi van, ha nem... Ezúttal nem kérdés, csak negyven percig tartó fegyelemmel érhető el jó eredmény, meg kell mutatni, hogy képes erre az idén is nagy célokat kitűző TLI-Alba Fehérvár!