Az elnöki irodában hangos nevetés (őszintén szólva röhögésnek is nevezhetnénk), a jókedvtől majd kicsattan a klub háromfős iránytó testülete és vendégük - egyben régi csapattársuk. Az összhang olyan, mintha még mindig 1998-at írnánk, amikor Dávid Kornél, Halm Rolland és Matus Gábor együtt szerzett bajnoki aranyat az NBA-t megjárt klasszis irányítóval, Lance Blanksszel. És külsőre se sokat változtak a fiúk, a Fehérvárra 16 év után visszalátogató korábbi amerikai közönségkedvenc első ránézésre ma is beszállhatna játszani. Alighanem boldoggá tenné vele a csapat szurkolóit...

 

- Igen, minden olyan, mint régen, körbejártam a csarnokban, és az egész olyan, mintha csak az otthonomban lennék. Úgy érzem itt magam, mint egy családban, mintha hazajöttem volna ennyi idő után is - mondta fülig érő szájjal Blanks, aki rövid látogatása alatt is sok régi ismerőssel találkozott, és még többet idézhetett fel a hajdani játszótársakkal. Mielőtt Fehérvárra került, már komoly karrier állt a háta mögött, többek között 142 meccs az NBA-ben a Detroit és a Minnesota színeiben. Ilyen múltú játékos akkor és azóta sem sűrűn fordult meg a magyar bajnokságban, de lényegesebb, hogy a pályán igazi klasszisként és vezérként igazolta képességeit. Az Albacomp első bajnoki címében elévülhetetlen érdemeket szerzett.

 

- Az a csapat az egyik legjobb volt, amelyben pályafutásom során játszottam. A játékosok nem voltak önzők, mindenki tisztában volt a képességeivel és a feladatával. Nagyon jó kosarasok játszottak akkor itt, Kornél, Roli, Matifu, minden pozícióban megvoltak a megfelelő emberek... Voltak jó dobóink és jól passzoló játékosaink, a padról is minőségi cserék jöttek - idézte fel az Aranykor hajnalát Lance Blanks. Akinek persze nemcsak a pályáról maradtak nagyszerű emlékei, és amikor ezekről beszélt, még a korábbiaknál is magasabbra csapott a jókedv az elnöki irodában.

- Rengeteg, rengeteg emlékem van - vigyorgott Blanks. - Emlékszem, amikor vége volt az edzéseknek, jöttünk ki a büfén keresztül, és volt egy ember, aki állandóan ott itta a vodkát. De mindig! Vagy említhetném első találkozásomat a magyar nyelvvel... Sanyi, az edzőnk nem beszélt angolul semmit, az első nap, amikor megérkeztem, csak lestem: ő mondott valamit, mindenki nevetett, nekem meg fogalmam sem volt, mi a téma. Aztán megtanultam szavakat és ezekre még most is emlékszem. "Mennyibe kerül?" "Egy, kettő, három..." vagy a kedvencem: "puszi"... Amikor a lányokhoz magyarul szóltam, el voltak ájulva. Úgyhogy megérte az erőfeszítéseket... De nagyon nehéz volt. Sanyi állandóan magyarul magyarázott nekem, én meg nem értettem, csak láttam a nagy lendületét. Robi Shannon, ha nem kapta meg a labdát a pályán, magyarul  káromkodott, na, azt értettük - nevetett, kis bemutatót is tartva a másik nagy amerikai kedvenc gesztusaiból.

 

Blanks csak egy szezont töltött az Albánál, de azzal is bekerült a klub történelemkönyvébe. Azt mondja, nem rajta múlt, hogy nem lett folytatás:

- Az volt a játékos karrierem végének kezdete... Úgy készültem, hogy visszajövök a következő szezonra is, de aztán voltak bizonytalanságok akkor a csapat körül. Az ügynököm azt javasolta, ne kockáztassak. A Keravnosz hívott, ott is felmerültek problémák, és végül döntenem kellett, folytatom-e még a játékot. Fizikálisan még bírtam volna, de inkább elkezdtem építeni a pályán kívüli karrieremet. Hamarosan már a San Antonio Spursnek dolgoztam, öt évig voltam ott. Utána újabb öt év következett Clevelandben, végül a Phoenix Suns. A general manager munkája rengeteg időt igényelt, emlékezhettek, hat évvel ezelőtt sem tudtam eljönni a bajnoki cím tizedik évfordulóján rendezett emlékmeccsre. Sokszor volt így, mindenről lemaradtam a munka miatt, ezért nemrég úgy döntöttem, pótolom ezeket a mulasztásokat. Az utóbbi másfél évben feltöltődtem, a családdal, barátokkal töltöttem az időt, közben pedig már készülök a következő munkára. Három területen is el tudom képzelni a jövőt: vagy ismét vezető leszek valahol, vagy a televíziós szakkomentátorkodást választom, a harmadik opció pedig az edzősködés. Még nem tudom, melyiknél kötök ki végül.

 

Lance tehát szinte minden szegmensét ismeri a sportágnak, a legprofibb szinten is, nem lehetett kihagyni a kérdést: kapcsolatba kerülhet-e még később a magyar vagy éppen fehérvári kosárlabdával?
- Viccelsz? Száz százalék! Annyira jó itt most minden: szépek a lányok az irodán, Kornél a főnök... Az egész kelet-európai blokknak lehetnék a játékosfigyelője! Shannont meg rádumáljuk, hogy legyen ő az amerikaié... Na?! - nevetett azonnal a felvetésre, komolyan pedig annyit mondott: - Sosem lehet tudni, mi lesz. Az én mentalitásom olyan, hogy egyetlen ajtót sem zárok be, és mindig új kihívásokat keresek.