A megszokott módon ismét elmondhatjuk, milyen nagy tétje van a rangadónak: a Paks elleni sikerrel újabb lépést tehetnénk a rájátszás előtti megfelelő (értsd: pályaelőnyt biztosító) pozíció megszerzése felé. Mivel három hazai meccsünk van hátra, helyzeti előnyben vagyunk pár riválissal szemben, de ez nem garancia semmire. Elvégre a Paks vagy éppen a Szolnok ellen önmagában nem elég a hazai pálya, azt jó játékkal ki is kell használni. Előfordulhat persze, hogy az ellenfél sincs éppen csúcsformában, és inkább a küzdemel dominál, éppen ilyen meccset vívtunk legutóbb Pakson, ahol némi meglepetésre, komoly hátrányból felállva sikerült nyerni. Ezzel jelenleg 2-1-re vezetünk a szezonban játszott Alba-ASE mérkőzések kimenetelét tekintve, de az összkép alapján nehezen lehetne megmondani, valójában melyik az erősebb csapat.

 

Braniszlav Dzunics lépten-nyomon hangoztatja, az Albában érzi azt a potenciált, ami elég lehet, hogy a sokak által jósolt Szolnok-Paks versenyfutásba beleavatkozzon. Hízelgő vélemény, persze korábbi mesterünktől nem meglepő. Reméljük, objektív is, és tényleg képes a csapatunk a legerősebb riválisoknak is borsot törni az orra alá. Az Atomerőművel szemben már sikerült, hiszen az alapszakaszban nagyon simán nyertünk ellene itthon, nem egészen két hete pedig ismét legyőztük. Pedig az őszi Paks-Alba után nem sokan gondolták, hogy a következő két találkozóból mi jövünk ki jobban. Akkor jól oldotta meg a Paks játékunk semlegesítését, palánk alatt pedig Jones vezérletével brutális fölényt harcolt ki. Azóta centereink már sokkal inkább partiban vannak az övéikkel, aminek nagy jelentősége volt paksi győzelmünk alkalmával, hisz például a lepattanó-csatát megnyertük.

 

Hogy most mi lesz a forgatókönyv és a fordulópont, megjósolhatatlan. Az biztos, hogy az ellenünk legutóbb pihenő Vaughn játszani fog, és talán ő nyújtja a legkiegyensúlyozottabb teljesítményt az ASE légiósai közül. Kell is jó irányító Dzunicsnak (is), mert az eladott labdák számát mindenképpen redukálni akarják a mesterek, hiszen mindkét csapat jó a gyors indításokban, sőt ezeket szereti igazán. A pozícióharc kimenetele bizonytalan, de ha a dobóformánk jobb lesz, mint Sopronban, ismét lesz keresnivalónk. A palánk alatt biztosan vért kell izzadni majd a helyzetekért, ezzel együtt a Somogyi-Barone páros jó napot kifogva megnyerheti a centerharcot. Csupa feltételes mód, mert a két csapat eddigi meccsei alapján tényleg nem érdemes másképp fogalmazni. Ami biztos, az ilyen meccseken könnyen lehet hős valakiből, csak bátran, ámde hideg fejjel kell vállalkozni. Pakson éppen Supola Zoli mutatta meg, hogyan lesz nyerőember valaki.

 

Nagy taktikai csata várható a mesterek között, igazi presztízsharc a parketten - hétfő esti, szokatlan időpont ide vagy oda, érdemes lesz kilátogatni a meccsre! Pláne, hogy azok közt a nüanszok között, amik az ilyen rangadókat eldönthetik, nem elhanyagolható a közönség támogatásának szerepe! Az Alba három igencsak jónak ígérkező, a szurkolók által is várt hazai meccsel zárja a középszakaszt, a lehetőség adott, hogy ezeken még inkább egymásra találjon a csapat és közönsége. Senki nem számít könnyű győzelemre és nem is vár parádés bemutatót - egy Paks vagy Szolnok elleni rangadón a megküzdött, kicsikart, verejtékkel kivívott diadalt legalább annyira értékelik a szurkolók. A buzdításon ne múljon a küzdelem sikere!