Az utóbbi három évben mindig összeakadtunk a rájátszásban is a Szolnokkal, számtalan hatalmas csata felidézhető ezekből a párharcokból. Az alap, majd a középszakaszban csak az dőlt el, mikor futhatunk össze a nagy riválissal a play-offban. Kétszer a döntőben sikerült, a 2011-es finálé alighanem az utóbbi tíz év legnagyobb, legszínvonalasabb csatája volt, nemcsak a két csapat történetében. Azt még minimálisan elvesztettük, de tavaly kamatostul vettünk elégtételt, hiszen a kupadöntőben és a bajnoki aranycsatában is legyőztük az Adria Ligában is szereplő nagy ellenfelet. A döntők mámorát nem felejti, aki fehérváriként benne volt, és biztos, hogy most is sokan felidézik, hiszen jön az újabb Szolnok elleni meccs.

 

Tudjuk, persze, hogy ezt a mostanit nem lehet levezetni a tavalyiakból. Nagy átalakuláson esett át mindkét gárda, mást ne mondjunk, a mi akkori csapatunkból összesen három játékos lehet ezúttal is pályán, és csak kettő az Alba színeiben. Juhos Levi és Supola Zoli még emlékezhetnek rá, milyen érzés Szolnokot verni - persze Keller Ákos is, de ő, életében először, ellenfél lesz egy Alba-meccsen. Nem kételkedünk benne, motiváltan fog játszani, de hát ebben a párharcban ezt el is várja mindenkitől a publikum, mindkét oldalon. A tavalyi Olajból egyébként pont úgy két játékos maradt mostnara, mint nálunk, két ex-fehérvári. Bádernek és Simonnak is van mire emlékeznie velünk kapcsolatban, úgy tűnik, ez már csak ilyen párharc lesz...

 

De amúgy tele van az Olaj kerete olyan kosarasokkal, akik játszottak már az Alba ellen, ha nem is szolnoki színekben. Rakics, Vojvoda, Ivosev a már említett három magyar játékos valamint a honosított Trotter is régi  motoros e téren, jelenleg talán fontosabb, hogy az Albában hányan vannak, akik megfordultak már a tiszaligeti sportcsarnokban ellenfélként. Mert ugye azt az atmoszférát azért szokni kell... Nos, Tóth Norbin kívül az új fiúk inkább perememberként, a légiósok, vagy Anthony Olah és Somogyi Gergő pedig még sehogy sem tapasztalhatták meg, milyen hangulat fogadja arrafelé a vendégeket. Reméljük, az "aklimatizálódásra" nem megy rá sok idő, és az első perctől higgadt, fegyelmezett és minél pontosabb játékkal tud kirukkolni a csapat. Mert az biztos, hogy a Szolnok szívesen vinné hamar dűlőre a dolgot, közönsége támogatásával neki fog ugrani az Albának.

 

Nem mintha akkor bajban lennének a Tisza-partiak, ha hátrányból kell kapaszkodniuk, avagy nem sikerül valami az elején. Mármint a magyar mezőnyben. A Sopron ellem mínusz húszról fordítottak, és az a valószínűbb, hogy ilyen hátrányban nem sokszor lesznek a bajnokságban. Magyar mércével mérve tényleg félelmetesen bő a keretük, két egyenrangú (egyformán erős) ötöst is felküldhetnek, sőt, még szintén kiváló tartalék is marad a tíz ember mögött. Itt nagyot hibázni nem lehet - gondolhatnánk, hiszen akár a magyar válogatottakat, akár a külföldieket vesszük számba, egyformán sokan vannak. Hogy éppen kinek jön ki a lépés, szinte mindegy is, mert aligha valószínű, hogy ennyi jó játékos között ne lenne egyéni extra egy-egy meccsen. Hiába, mások a lehetőségek Szolnokon, és idén tényleg semmit nem bíztak a véletlenre a keret összeállításánál.

 

Nekünk éppenséggel nem esett jól, ahogy Kellert egy nappal a bajnoki diadal után már vitték is, de biztosra mentek Vojvodánál is. Hazahozták Lórántot, honosították és úgy igazolták le Ivosevet, visszatért Trotter, és közben még az is belefért, hogy remek vagy közepes légiósokat elküldjenek. Ennél a mennyiségnél szinte mellékesnek tűnik, hogy a játékvezető inzultálásáért eltiltott, amúgy jó képességű szerb Milosevics nem játszhat ellenünk, persze nem bánjuk. A kérdés, mivel lehet egyáltalán esély a szolnoki oroszlánbarlangban. Nos, maradva az ellenfélnél az persze elképzelhető, hogy ők sem játszanak jól egy meccsen, egyénileg nézve amúgy is alig van játékosuk, akinek ne hullámzó lett volna a szezonja eddig. De a lényeg, hogy a mieinknek kell szinte hibátlanul elővezetniük a játékukat, kevés eladott labdával, türelmes támadásokkal és nagyon jó védekezéssel. Ha elbizonytalanítható a Szolnok, akkor talán jobban érzi majd a nyomást is - mert összességében természetesen mi játszhatunk teher nélkül ezen a meccsen.

 

Olyan a szitu, mint ősszel az Európa Kupa-mérkőzéseink többségén. Tudjuk, hogy erősebb az ellenfél állománya, de nem ez a kiindulópont, hanem a bátor, nyugodt játék. A szervezettség sokat érhet, és ha Nyizsnij Novgorodban vagy Podgoricán lehetett szoros meccset játszani a nagynevű ellenfelekkel, akkor jó játékkal a Szolnok is megszorongatható. Ez az a meccs, amin a továbbiak szempontjából a mutatott hozzáállás és teljesítmény szinte többet számít, mint az eredmény. Nincs veszítenivaló, akár tudja valaki, mit jelent egy Szolnok-Alba, akár nem: most férfias, karakán kiállásra és játékra van szükség.
Kevésbé irodalmian: tökösen! Ez méltó egy bajnokhoz, amelyet a visszavágás vágyától fűtve vár, nem éppen baráti hangulatban az ellenfél közönsége.