Alba: Hobbs 9/3, Tóth P. 2, Olah 3/3, Tóth N. 17, Timkó - Csere: Somogyi 11, Moore 18/6, Supola 11/3, Juhos 6/6, Szanati 4, Blaskovits -

 

ASE: Kovács Á. 5/3, McGruder 14, Körtélyesi 12/6, Szabó Zs. 4, Jones12 Csere: Vaughn 9/3, Eilingsfeld 2, Tóth Á. 4, Baki 3/3

 

 

Nem volt nyugodt egyik csapat sem, a rangadó elejének kihagyott támadásait tudjuk be ennek - után viszont úgy tűnt, nekünk sikerül elkapni a fonalat. Antony Olah triplájával már 7-0 is volt az állás, Braniszlav Dzunics időkérése viszont rendet tett a paksi fejekben. Olyannyira, hogy Körtélyesi két hármasát Szabó duplája követte, vagyis 8-0-lal reagált az Atom, és vezetett. A hullámzó színvonalhoz az eredményben is hullámzás párosult, mert ismét mi jöttünk, Supola, Moore és Somogyi is belelendült, és a védekezésre sem lehetett panasz. Ráadásul a két csapat paksi találkozójához képst üdítő volt a lepattanóarány, sokkal jobban szedtük, meg is volt a biztos vezetés tíz perc után.

 

Addig tudtuk is tartani, amíg a második negyed közepére sokoldalúbb nem lett a Paks támadójátéka, többen vállalkoztak és találtak is a vendégeknél. Jones aktivitása nbem volt meglepő, tavalyi csapata ellen ismét nagyon igyekezett. Gyors egymás utánban 8 pontot dobott, kiegyenlített, és innentől kezdve tényleg rangadóhoz méltó volt az izgalom. Szünetig ugyan sikerült visszaverni a listavezető kísérleteit a vezetés átvételére, de ez a párharc ekkor még abszolút kétesélyes volt. Hobbs és Moore triplái kellettek, hogy itt legyen az előny, a másik oldalon Tóth Áádm tett sokat azért, hogy ne legyen nagy a hátrány.

 

Ahogy azonban a harmadik negyedet kezdtük, arra egyetlen paksinak sem volt válasza... Mintha nem is lett volna egy súlycsopotban a két együttes, itt minden, ott semmi nem sikerült, és percek alatt 14-0-át repesztve tettünk szert döntő fölényre! Tóth Norbi és Moore pontjai mellett mindnekinek komoly érdemei voltak a Paks lenullázásában ebben a periódusban, mire ocsúdtak a vendégek, már késő volt. Továbbra is jól szedtük a lepattanókat, de nemcsak ebben jeleskedtek a centerek. A harmadik negyed végén és a negyedik elején Juhos Levi kedveskedett a tavalyi játszótársaknak egy kis emlékeztetővel: milyen az, ha őt dobni hagyják a triplavonal mögül...

 

Mivel tizenhét pont előnnyel vártuk a záró játékrészt, józan számítáés szerint csak az lehetett kérdés, kiütés lesz-e a vége. Volt rá sansz, hiszen továbbra sem tudott semmit kitalálni a Paks, amire nem lett volna válasz, és amikor Hobbs kosarával húszra (!) nőtt a különbség - ne feledjük. az alapszakaszt simán vezető Atom ellen! - tényleg egész hihetetlennek tűnt az eredményjelzőn látható állás. Küzdeni persze mindig tud egy Dzunics-csapat, Körtélyesiék éltek vele, hogy nálunk érthető módon már lankadt a figyelem, és megnyomták a hajrát. De tizenkét pontnál közelebb nem kerültek, az utolsó két percet pedig megint lehoztuk kapott kosár nélkül, Tóth Norbi és Ramon Moore, két legeredményesebbünk, pedig még be is vert egyet-egyet. Így az előzetesen szinte elképzelhetetlennek tűnő verzió jött be a rangadó végén: kiütötte az Alba a Paksot! Braniszlav Dzunics eslő fehérvári meccse távozássa után emlékezetes lett, de számára most egészen másképp, mint a legutolsó volt...