Sopron KC - Alba Fehérvár 69-56 (20-8, 19-14, 7-9, 23-25)

 

Sopron: THOMAS 14, RUJÁK 15/9, Thompson 12, Takács 5/3, BAROVICS 13 Csere: Dénes -, Tóth G. 7/3, Molnár A. 3/3, Trepák.

Alba: Szanati -, Tóth P. 4, Moore 14/9, TÓTH N. 6, SOMOGYI 8 Csere: HOBBS 11/9, Juhos 4, Olah 7/3, Supola 2, Timkó.

 

Nem volt könnyű dolga Carlos Fradének, hisz bár Juhos Levi vállalni tudta a játékot, sem ő, sem Supola, sem Szanati nem volt teljesen egészséges. Maurice Kemp pedig nem is léphetett pályára, vagyis tényleg extra kellett volna a többiektől, hogy csaknem tíz év után nyerjünk Sopronban. De az extra nem jött, az első félidőben kifejezetten gyengén dobva, megint sok labdát eladva ásta meg saját sírját a csapat. A védekezés még úgy ahogy rendben volt, bár látszott a hazaiakon, felkészültek az egészpályás letámadásra. Nem úgy, mint az első fordulóban, amikor még sok pontot szerzett a Sopron zavarából az Alba. Ezúttal náluk jobban teljesítettek azok, akiktől a pontokat várták, Thomas és Barovics mellé a kintről jól célzó Ruják is felnőtt.

 

Nyert már meccset nagy hátrányból az Alba ebben a szezonban, a kérdés az volt, egy fárasztó időszak végén, tartalékosan tudnak-e még erőt meríteni Moore-ék. Amerikai hátvédünk triplákkal próbálta szűkíteni a különbséget, de mindig jött válasz hazai részről. A harmadik negyed élvezhetőségéről az ekkor esett 16 (!) pont sokat elmond - Sopronban nagy kultúrája van a női kosárnak, biztos volt, aki ilyen meccsen érezte magát (elnézést a hölgyektől). Az utolsó játékrészben is faragott valamennyit hátrányából az Alba, nyolc pontra is felzárkóztunk, de Tóth Gergely hármasa hamar lelohasztotta a reményeket. A végén még a fehérvári vereségüknél nagyobb különbségű győzelem is összejött a Sopronnak, aminek lehet jelentősége a végelszámolásnál. De a mieink szempontjából nagyobb lesz annak, hosszabb távon lesz-e megbízható ponttermelője Carlos Fradénak, mert ezen a meccsen nagyon kevés kosarat szereztünk.