A bajnoki alapszakasz felén túl vagyunk, jól állunk, alighanem jobban, mint azt sokan még saját szurkolóink közül is várták. Olyan dolgok történtek a csapattal, amik hosszú-hosszú évek óta nem, és itt nemcsak az Európa Kupa újszerű megmérettetéseire gondolunk, hanem például arra is, hogy nyertünk Pécsen. Pedig mumusunk volt az utóbbi időben a PVSK, legalábbis saját pályáján, de ez múlt hét végén nem foglalkoztatta Tóth Norbiékat. Tulajdonképpen ennél tökéletesebb felvezetés éppen egy soproni meccs elé nem is kell...

 

Múltkoriban összeszámoltuk, hány éve nyertünk utoljára a hűség városában, akinek kedve van, keresse meg. Most nem fogjuk ismét megnézni, már csak azért sem, mert bár biztos van némi sorsszerűség abban, ha egy erős csapat éveken át nem tud győzni valahol - az adott pillanatban mégsem vezethető le a múltból egy összecsapás. Hogyan indulhatnánk ki akár csak a tavalyi soproni vereségből, amikor a mai Alba legfeljebb néhány nyomelemben egyezik meg az akkorival? Miért ne verhetné meg Carlos Frade csapata a tabellán közvetlenül mögötte álló Sopront? Azért mert Braniszlav Dzunicsé, vagy egyéb fehérvári edzőké nem tudta?

 

Na jó, persze tényleg legyintünk már csak, ha a soproni túra szóba jön, mindenki tudja a negatív sorozatot, de ha érvelni kell, mi szólhat a hazaiak mellett, mégis inkább a játékosaikból, edzőjükből, esetleg közönségükből induljunk ki, ne a múltból. A Sopront az első fordulóban legyőztük, de már akkor látszott, megint nehéz lesz velük az ellenfeleknek. A már ismert Thomas, Barovics duó mellé harmadik légiósnak szerződtetett Thompson megfelel az amerikai mezőnyemberek mifelénk megszokott kritériumainak, és vannak rutinos magyar játékosai is Sabáli Balázsnak. A fehérvári meccs elején és végén szépen kihasználták az Alba eladott labdáit - egyébként is, ez az az elem, amiben még mindenképpen van javítani valója a Frade-csapatnak.

 

Persze sok másban is, egy ilyen nehéz bajnoki pontosan megmutathatja nemcsak az erényeket, a hibákat is. De biztos nem nehezebb, akár hibákkal együtt nyerni Sopronban, mint a Buducsnoszt vagy az Ankara ellen, összeforrt, egységes társaságot alkotnak a fiúk, ez sokszor segített már. Ha az eleinte szokatlan védekezésre fel is készült már a mezőny (legalábbis elméletben), a mindig máshonnan érkező egyéni extrákat nem könnyű levédeni. Jó lenne, ha most is lenne ilyen, bár sajnos Kemp személyében épp egy "illetékes" esett ki ez ügyben. Nincs mese, át kell vállalni az ő részét is, ahogy a Buducsnoszt ellen jött váratlanul Olah legjobb meccse, most ő vagy többen mások kell, hogy hozzáadjanak az egészhez. Vannak még sérültek, van fáradtság is, erős az ellenfél - lássuk be, kőkemény lesz ez, függetlenül a múlttól és a szokásoktól is. Annál szebb lenne persze egy újabb győzelem!