A két csapat veszprémi mérkőzésén az első negyed volt perdöntő, amelyben négy triplát dobva szerzett tizennégy pontos előnyt a Himik. Ezúttal gyorslábú lezdő ötössel állt fel az Alba, a védekezést (is) erősítendő, de az első két kosarat így is a Veszprémben is megcsodált két amerikai, Travis és Delanay szerezte. Moore és Juhos válaszolt, sőt, Szanati kosarával már vezettünk. A zónavédekezést ellenben azonnal hármassal lőtték át a hazaiak, és büntették a (sajnos nem először látott) eladott labát is. A támadó lepattanókért dícsérhettük a fehérvári fiúkat, és a védekezéssel sem volt nagy gond. Elöl pedig még alley-oopot is összehozott a Tóth Péter-Somogyi páros. Az első negyed végén menetrend szerint érkező ukrán triplák miatt lett szellősebb a különbség, de nem volt akkora, mint az említett első meccsen.

 

Sorra hagyták ki támadásaikat a csapatok a második negyed elején, sajnos az Alba újabb eladott labdái miatt is. De (csaknem három perc elteltével) legalább mi szereztük az első pontokat Juhos büntetőzésével. Volt alkalmunk tovább zárkózni is, de Olah dobásai kimaradtak, ziccert is hibáztunk a túloldalon meg jött a szokásos tripla, és Kovalenko duplával is megfejelte - először lett tíz pont a hátrány. Nagyon rossz volt a dobószázalékunk ekkor, amit hatalmas erőfeszítéssel próbáltak kompenzálni Juhosék, de szerzett pontok nélkül ez nem volt elég... Hogy a rosszul sikerült játékrész legalább kicsiot jobban végződjön, arról Kemp dudaszóra beemelt triplája gondoskodott, és mivel a Himik is csak 14 pontig jutott ebben a periódusban, legalább nem volt beláthatatlan a távolság az ukránoktól.

A szünet után nem ragadtak úgy benn a csapatok, Somogyi kosarával kezdtünk - de megint kihagytunk több lehetőséget, és könnyelműen eladott labdákkal segítettük az ukránokat. Demoralizáló kosarak és egyre komolyabb hátrány lett a következmény. Pusztovij és Somogyi (216 cm a 220 ellen) egymást takargatta be a palánk alatt, Hobbs meg elsüllyesztett egy rá jellemző triplát, majd jól passzolta meg centerünket - volt egy jobb szakaszunk. De nem lehetett elbizonytalanítani a roppant erős ellenfelet, Gatens bevágott két hármast, és könnyedén növelték húsz fölé az előnyüket a hazaiak. Először lehetett érezni a sorozatban, hogy megugorhatatlan magasságban van a léc a Frade-csapatnak, a tisztességes vereségért is küzdeni kellett. A nagyon rossz dobószázalék nem segített, ráadásul a rengeteg eladott labdánkra hazai triplazápor válaszolt.

 

Az eddigiek alapján nem meglepő módon az Alba eladott labdái és egy ukrán tripla vezette fel a záró játékrészt. Somogyi ponterősségére nem lehetett panasz, de szinte senki más nem tudott hozzászólni a meccshez részünkről, és Freimanis révén a Himiknek is volt jó centere. A hazaiak a 12. triplájukat, mi a 20. (!) eladott labdánkat "értük el" a negyed ötödik percére, közben az amerikaiak már pihentek a Himikben. Kovalenko zsákolásával harminc lett közte, a közönség élvezte az előadást, amely a palánk alatti ukrán kosarakkal lett egyre kellemetlenebb nekünk. A végén lejöttünk harminc alá, de összességében ezen az estén nagyon simán győzött a Himik, a továbbjutás küszöbére lépve.