Braniszlav Dzunics, nyugodtan írhatjuk, az Alba történelmének legsikeresebb edzői közé emelkedett. A három szezonban, amelyet itt töltött, először kupa- és bajnoki döntőbe vitte a csapatot, a végén pedig meg is nyerte mindkettőt (meg még egy alap- és középszakaszt). Felejthetetlen meccsek sokaságán irányította a mieinket, a legvégén a katarzisba torkolló bajnoki döntőn. De legalább annyira emlékezetes a kupadöntő - azt speciel a paksi csarnokban abszolválta talán legjobb játékával tavasszal az Alba.

 

S ha már Paks... Amíg Dzunics volt az edzőnk, minta a legjobban a nagy ellenfelek közül az ASE játéka feküdt volna nekünk, szinte mindig megvertük. Első szezonjában rögtön egy nyári edzőmeccsen (Hollis és Crocker főszereplésével) Pakson intézte el tükörsimán az ellenfelet az Alba, és abban az idényben annyiszor még, ahányszor összefutottak. Bajnokságban, kupában, rájátszásban... De emlékezetes a tavalyi pontverseny is, tavasszal néhány napon belül a paksi kupadöntőben, majd a középszakaszbeli bajnokin is nyertünk idegenben - itthon pedig szintén mindig, kivétel nélkül. Szóval, úgy tűnik, ha valaki tudta, mivel lehet megverni a Paksot, az Braniszlav Dzunics volt. S most alighanem ő az, akitől a visszavágást reméli a paksi szurkolótábor!

 

Van ez így a sportban, a mester egykori csapat ellen - azért nem azt írjuk, hlogy egykori tanítványai ellen, mert azokból speciel csak kettő maradt az Albában. Ugyanennyi a bajnokcsapatból Pakson is játszik - és Jarrod Jones valamint Szabó Zsolt itt sem volt, és ott sem epizódszereplő. Építhet rájuk Dzunics, aki, mint elmondta, pályafutása legszebb emlékeként őrzi a fehérvári éveket, de biztosak lehetünk benne, most mindent megtesz a Paks győzelméért. Elnézve eddigi teljesítményüket, hazai pályán esélyesek is bárki ellen. Szóval nemcsak azért kell felkötniük a fehérvári fiúknak a gatyát, mert az ellenfél mestere jól ismeri az Albát. Ahogy máskor is, most is az egyik legerősebb rivális vár ránk Pakson.

 

Persze az is igaz, mi is ismerjük Báne és csaptai stílusát - és nem tagadja meg önmagát az atomvárosban sem. Rohan, dob az ASE (legutóbbi nemzetközi meccsükön 80 rádobásuk volt mezőnyből!), atletikus játékában fontosak a lepattanók, már csak ezért is oszlopa a csapatnak a két ex-fehérvári. A dzunicsi védekezést is viszont fogjuk látni, kőkemény tömeg a palánk alatt - muszáj lesz jól dobni kintről. Bízzunk benne, tudunk azért meglepetést szerezni a korábbi mesternek, és Carlos Frade irányításával is folytatódhat a csapat jó paksi sorozata. Ehhez az Ankara ellen látott küzdőszellemre biztosan szükség lesz, akárcsak a sok asszisztban, több jó egyéni teljestíményben megnyilvánuló egységre is.

 

Érzelemgazdag talákozás lesz bizonyára a különbusszal is érkező fehérváriaknak és a volt fehérváriaknak egyaránt. De sokan lesznek a pályán, akik nem érintettek ebben a relációban, úgyhogy dönteni a higgadtság, a fegyelem fog. Kiváló játékosai vannak a Paksnak, nem tudni, ki lehet épp az aktuális nyerőember - nálunk inkább a már említett egység a vezérelv. Önbizalommal nem állhatnak rosszul a fiúk az Európa Kupa-siker után, és kell is az, mert a bajnokságban egyetlen vereséggel álló Paks következik: legyen bárki az edző itt vagy ott, ez hosszú évek óta a nehéz feladatok közé tartozik. Persze most meg lehet mutatni Braniszlav Dzunicsnak is, megtanultuk a leckét tőle: hogyan kell legyőzni az ASÉ-t.