1-0 ide, nyertünk hazai pályán. Ennyi az első meccs jelenleg még érvényes egyetlen adekvát összefoglalása. Minden más: hogy ki vezetett, ki játszott jól és mi hibádzott egyik vagy másik oldalon - ezek persze szakmai továbbgondolásra érdemes dolgok, de nem kell belelátni többet. Attól, hogy Báder nmem dobott sok pontot vagy a mi kispadunk ezúttal viszonylag néma maradt, még simán előfordulhat mindkettő ellenkezője is szombaton. Persze mi abban bízunk, hogy csak az egyiké fog.

 

Ismeri egymást a két csapat és ismeri őket a közönség. Nem valószínű, hogy bárkit döbbenetes meglepetésként ért volna, hogy szervezetten, jól játszott a Szolnok az első félidőben, mint ahogy a mi csapatunk nagyszerű reagálása és fordítása a kritikus szituációban is szinte védjegy. Meglepni már nem nagyon fogja tudni egyik mester a másikat, de nyilván akadnak majd edig nem sokszor erőltetett taktikai variációk, bízzunk benne, hogy az Alba hatékonyan tud elővezetni ilyet is. Ami egészen biztosan más lesz, mint az első összecsapáson, az a környezet. A döntőben természetesen óriási jelentősége van a hazai pályának, biztos, hogy a címvédő játékosai úgy futnak ki a pályára, hogy érzik, előnyben vannak, mert ők vannak otthon.

 

Vagy mégsem olyan nagy előny ez? Alapvetően az, de persze terhet is jelent, nem kicsit. A Paks csak majdnem használta ki, hogy a legélesebb szituációban begörcsölt a favorit hazai pályán, a végén engedték az akkori vendégek kicsúszni a kezükből a lehetőséget. Nekünk, ha lesz lehetőség, élni kell vele! Nagyon sokszor bizonyította már a csapat, hogy idegenben is szoros meccset játszik bárkivel, és ha az elsőtől az utolsó percig koncentrál, akkor nyerni is tud. Itt nem lehet hibázni, akár az elejét, akár a végét szúrja el valaki, idegenben, főleg Szolnokon nem fog győzni - de az elvárás, a belülről és kívülről érkező nyomás azért megrogyaszthatja a hazaiakat. Pláne, ha egy üldözőversenyben végig az üldözőt játsszák.

 

Amilyen jól kezdtünk itthon, annyira lehetett érezni a  folytatásban, hogy azért nálunk is nagy a feszültség a fiúkban. Ebből kiindulva az elődöntőben már majdnem elbukó Olaj még inkább tarthat attól, hogy nem garantált a győzelem hazai pályán sem. És számukra a vereség végzetesebb lenne, mert 0-2-ről ugyan lehet döntőt nyerni, ők csak tudják - de egy olyan Albával szemben, amely még nem kapott ki otthon... Szóval, az átlagosnál jóval nagyobb a kockázata ennek a hazai meccsnek Báderék számára. Ennek megfelelően biztosan bevetik már Horváth Ákost is, tovább mélyül amúgy is irigylésre méltóan variálható keretük. Nálunk többeknek is itt fáj, ott fáj, Woodhoz hasonlóan Jones sem egészséges, de abban biztosak lehetünk, amit megtehetnek a fiúk, azt meg is teszik.

 

Nagy nyomás, elvárások, elszánt ellenfél - ezekkel kell szembenéznie a Szolnoknak. Azt persze nem állítjuk, hogy a mieink ezzel szemben felszabadultan játszhatnak, de veszíteni valójuk nincs. A csarnok légköre nem lesz már újdonság senkinek, voltak ott bőven jó meccseink az elmúlt években, és vannak kötélidegzetű, sőt a kihívásokat kifejezetten szerető játékosaink. Erre a szitura most tényleg igaz: féljen az ellenfél! Amely mögött nyilván ott lesz híres tábora, de egyetlen fehérvári kosaras sem fogja úgy érezni, hogy magára maradt a néha ellenséges hangulatban. Ott lesznek az őket ünneplő szurkolóink, ahogy minden fontos meccsen. Braniszlav Dzunics biztosan tudja már, mi a győzelemre esélyes taktika, Keller Ákosék bizonyították, hogy meg tudják oldani feladatukat - egyszóval bizakodhatunk. Egy döntőben már nincs könnyű meccs, de nem is lenne igazi, ha nem kellene megharcolni az áhított sikerért!

 

(Fotó: Bugány János, MTI)