Kaposvári KK - Alba Fehérvár 76-93 (17-26, 20-21, 22-18, 17-28)

 

Kaposvári KK: Dunn11/6, Swanston 17/12, Szőke, Hendlein 14, Spica 24 Csere: Drahos 8, Dávid 2, Kiss, Kovács. Edző: Fekete Ádám.

Alba Fehérvár: Moore 12/3, Wood 16/6, Hollis 24/9, Szabó 8, Keller Á. 8 Csere: Juhos 11/9, Supola 6/6, Jones 5, Bódi 3/3. Edző: Braniszlav Dzunics.

 

Sok minden benne volt már abban, hogy törött arccsontjával Keller Ákosnak eszébe sem jutott volna kihagyni a kaposvári meccset... Nyerni akart mindenki, és hozzátenni a magáét a csapat sikeréhez, két év után újra bejutni a bajnoki döntőbe, ami a szezon egészét tekintve nagyon is kijárt a csapatnak. Most már elmondhatjuk: fentiekből minden sikerült! A koncentrációt jelezte, hogy az első perctől vezettünk, Damian Hollis alakításaival magunkhoz ragadtuk a kezdeményezést. Aztán a zenekar többi szólistája is, mint egy jól felépített zeneműben, sorozatban lépett be, és az összhangzat ettől csak jobb lett. Az álarcos Keller Ákos nem a fekete maszk miatt lett félelmetes a hazaiaknak, akik hiába védték jobban a palánk alatti részt, jött Brandon Wood és talált kintről... Az első negyed végén Szabó Zsolt is beköszönt, közben odaát Hendlein és Spica felelt a pontokért.

 

Talán mégsem a legjobb a zenei hasonlat, mert koncerten ritka, hogy a karmester a szólisták után lép pódiumra, márpedig nálunk Ronnie Moore a második negyedben kezdett varázsolni. Pont, amikor felzárkózóban volt a Kaposvár, kiosztott pár gólpasszt, dobott triplát, bekígyózott a védők között ziccerig, szóval megtette amit a vezértől várunk. Közben persze a többiek sem tétlenkedtek, és hiába volt Dunn és Swanston - az erőtartalékaik végén járva előadott - performansza, távol tartottuk az ellenfelet. Sőt, megérkezett Juhos Levi menetrendszerű demoralizáló triplája is, éppen a félidő végén, így kellően szellős volt az állás - ha már a csarnokban amúgy izzadt mindenki. A vendégszektort csurig töltő fehérvári szurkolók ezt a legkevésbé sem bánták, sőt, ők már fürödtek volna a boldogságban...

 

Arra azért még várni kellett. A harmadik negyed két Szabó-dupla közé ékelődő Swanston-tripla "szendviccsel" indult, maradt az előny, és bárhogy harcolt Spica, csak nem csökkent sokáig. Mert Woodnak is akadt hozzáfűznivalója a történtekhez, amikor pedig kissé kezdett melegedni a helyzet, a kapitány öntött hideg vizet a kaposvári parázsra: Bódi Feri bevágta védjegyének számító "rugózós" tripláját. Egyáltalán: úgy tűnt, aki itt pályára kerül fehérvári rézről, annak lesz nyerő mozzanata, s ez így is maradt. Fáradt, de küzdött a Kaposvár, jöttek a büntetők, fogyott az előnyből, mígnem Juhos megint ott maradt a triplavonal mögött... A negyedik negyedre ha nem is perdöntő, de a fizikai igénybevétel miatt a hazaiaknak talán jelentősnek tűnő előnyben voltunk.

 

Húzd meg, ereszd meg ment a záró tíz perc elején, Supola Zoli előjött a statiszták sorából fontos szereplőt alakítani, hármasával újfent tíz volt ide. Ez már a hazaiakat végleg leszakító 11-0-as roham közepette történt, a remeklő Hollis öttel vette ki belőle a részét, és még hozzátett két triplát, csak hogy a fehérbe öltözött nézőtér kedélyállapota végleg elsötétüljön. Egyáltalán, ebben a párharcban az Albának szinte minden kaposvári kisérletre volt válasza, nem csoda, hogy a végére beletörődött sorsába a becsülettel küzdő ellenfél. A csarnokban fehérvári örömünnep kezdődött, és most tényleg lehet ünnepelni, mert az alapszakasz, a középszalasz, a Magyar Kupa megnyerése után a rájátszásban is nagyszerűen halad a csapat, bejutott a döntőbe!

 

Utoljára két éve jártunk ott, összességében pedig a fehérvári kosárlabda hatodik bajnoki fináléja következhet. Ha túlzás is azt állítani, hogy alaposan rápihenhet a csapat, de azért Braniszlav Dzunics most engedheti feltöltődni a fiúkat, mert öt nap múlva dobják fel a labdát a döntőben. Természetesen Fehérváron, ahol az ezúttal is remek szurkolóink újra hatalmas hangulatot varázsolhatnak. Hogy ki ellen, még nem tudni, mert a másik ágon ötödik meccsig gyűri egymást a Paks és a Szolnok. De ez az a pillanat, amikor nekünk szinte nem is számít - mert a lényeg, hogy az aranycsata első szereplője a mi csapatunk. Döntős Alba - szép volt, fiúk!