TOP COP Security Jászberény - Alba Fehérvár 94-90 (27-21, 29-15, 19-23, 19-31)

 

Jászberény: Rakics 16/6, Soós 13/3, Markovics 21, Dramicsanyin 18/9, Horti 11. Csere: Djikanovics10, Mladenovics 3/3, Török 2, Szabó P. Edző: Földi Sándor.

 

Alba Fehérvár: Moore 27/12, Smith 11, Szabó Zs. 5, Jones 11, Keller Á. 8 Csere: Hollis 13/3, Juhos 6/6, Lekli 6, Supola 3/3, Bódi. Edző: Braniszlav Dzunics.

 

Nem volt ok túlzottan magabiztosnak lenni, hiszen otthon is szoros meccset játszottunk a Jászberénnyel, ráadásul hogy, hogy nem, éppen erre a meccsre sikerült honosítaniuk Rakicsot - így aztán Földi Sándor komplett "ex-jugó" csapatot vezényelhetett, három délszláv mellett két honosítottal. Márpedig az jó iskola, és ezt bizonyították is Dramicsanyinék az első két negyedben, amihez persze az Alba rossz játéka, mindenekelőtt felismerhetetlen védekezése is kellett. A csapat, amely eddig a legkevesebb pontot kapta a ligában, ezúttal egy félidő alatt 56-ot engedett az ellenfélnek. Hamar kiderült, hogy nem hangolódott rá tökéletesen a társaság a meccsre, Jonest már az elején lekapta Braniszlav Dzunics, de úgy tűnt, a többiek sem váltják meg ezúttal a világot.

 

Rendre a Jászberény tartott előrébb, amikor sikerült zárkózni, mindig jött Rakics vagy Djikanovics, beesett egy tripla, és elhúzott a házigazda. A második negyed (és lehet, hogy az egész meccs) kulcsa a Hollis ellen ítélt sportszerűtlen plusz technikai hiba volt - előtte négyre feljöttünk, éppen Damian kosaraival - innentől kezdve viszont egyetlen perc alatt 13-2-t rohant a hazai csapat, és nagyszünetre meg sem állt húsz pont előnyig. Maradjunk annyiban, játékban és koncentrálásban rá sem lehetett ismerni az eddig látott Alba Fehérvárra, úgy tűnt, csoda kell a második félidőben, hogy az eredmény számunkra kedvezően változzon.

 

Aztán annyi kellett, hogy fejben összekapja magát a társaság, és legyen egy vezér, aki az élére áll. Ronnie Moore nagyüzemi tempóban kezdte gyártani a pontokat a harmadik negyedben, de sokáig úgy tűnt, a fáradhatatlan szerbekkel így sem tudunk mit kezdeni. A játékrész végén esett Moore- és Juhos-hármas mintha riadókürt lett volna, ráadásul a negyedik negyedet is öt ponttal nyitotta a csapat. Ezzel a 11 ponttal belátható távolságra kerültek Soósék, de ekkor még egyszer fel tudták tornázni az előnyüket. Viszont a szufla mintha fogyott volna az olykor öt, határon túl született játékost pályán tartó berényieknél, és egy fergeteges 17-2-es rohammal egy duplányira csökkentette hátrányát az Alba! 

 

Ekkor még több mint két perc volt hátra, vagyis a védekezését végre a megszokott szintre emelő Dzunics-csapat elképesztő részhajrát vágott ki. De nem remegtek meg a végjátékban a hazai kezek, amikor fontos volt, a berényiek bedobták helyzeteiket, és sokat köszönhettek az ex-fehérvári Soós Gábornak. Nálunk pedig a sietség megint hozott pár rossz dobást, így a veszett fejsze már szinte megmarkolt nyele mégis elúszott. De a második félidő második felének hihetetlen feltámadása alapján legalább nyugodtan leírhatjuk, a mostani Albát nagyon nehéz simán verni - ha lehetséges egyáltalán... Pozitívumnak megteszi, persze a tanulságok fontosabbak: mivel a "mi lett volna ha..." kezdetű kérdések a sportban feleslegesek, nem szabad olyan helyzetbe kerülni, hogy ezen bosszankodjunk.