A Jászberény elleni meccseink kapcsán már többször elhangzott, hogy érdekes csatája ez az amerikai és a délszláv iskolának, hiszen a két csapatban egyikében sincs "átmenet": a légiósok itt kizárólag a tengeren túlról, ott a szomszédból érkeztek. És az eddigiek alapján úgy tűnik, ez a két stílus rendesen kioltja egymást, hiszen a legutóbbi találkozóinkon egyaránt 5-5 pont volt csak a különbség, februárban a jászságiak, a középszakasz második fpordulójában a mi javunkra. A kakukktojás az alapszakasz fehérvári meccse, amelyet 23-mal nyert az Alba, de az első félidőben még a vendégek vezettek 7 ponttal...

 

Abban tehát egyezik a két gárda, hogy a légiósok azonos iskolát képviselnek - és a számukat illetően is. A Szolnok mellett a Jászberény a másik olyan riválisunk, amelyiknél a vezetőedzőnek döntenie kell, kit hagy ki a keretből egy-egy fordulóban. Braniszlav Dzunics dilemmáját ismerjük, és azt is, hogy eddig szerencsére ritkán kellett utólag sajnálnunk valamelyik személyi döntését - ez persze annak is köszönhető, hogy jók a légiósaink. És így van ezzel Földi Sándor is. A Jászberény mestere csak nemrég kezdte kevergetni a lapokat, hiszen szezon közben érkezett centerét, Savo Djikanovicsot csak két meccsen vetette be. Egyszer Markovics, egyszer Rakics pihent a kiváló szerb kontingensből, az új fiú pedig Kaposváron 18, Szolnokon 10 pontot (és 10 lepattanót!) tett be a közösbe.

 

Nem mellékesen a címvédő otthonában ők is szoros vereséget szenvedtek, vagyis a legutóbbi találkozójuk alapján egyáltalán nincsenek rossz formában. Óriási sakkjátszma lehet ezúttal a két edző között a "nevezősdi", elvileg egyik alakíthatja a másikhoz saját csapatát, bár persze megadott ideig el kell dönteni, kit hagynak ki. Az említett új berényi játékos center, vele nyilván palánk alatt lenne a Dramicsanyint is soraiban tudó együttes bitang erős - ennek megfelelően kell Bánénak is stratégiát kidolgozni. De nem kizárt, hogy mindkét mester előre eldöntötte már, hogyan alakítja csapatát, hiszen az sem mellékes, hogy a rotáció egészséges maradjon, senki ne érezze feleslegesnek magát.  

 

Így vagy úgy, az biztos, hogy nagyon nehéz rangadó vár az Albára Jászberényben, ahol az alapszakasz utolsó vereségét szenvedték el Kellerék. Azóta csak Szolnokon kellett vesztesen lejönni a pályáról, ami mutatja, rendesen összeállt a társaság, megvan a saját, mindenhol elővezethető játéka. A Körmend ellen is látott gyorslábú, agresszív védekezéssel és jó lepattanózással biztosan lesz keresnivalónk a nagyon egységes Berény otthonában is - nem feledve, hogy korántsem csak a szerbekből áll a Földi-csapat. Szolnokon például Soós Gábor volt az egyik legjobbjuk... Hazai pályán bárkit meg tudnak szorongatni, egészen biztos, hogy eddigi bravúros szezonjukat nem tekintik máris befejezettnek, így minden ellenfélre kőkemény próba vár náluk. Ránk is - de jobb is, ha újabb nehéz csatákban edződik a társaság.