Utoljára négy éve, 2009-ben került új zászló a csarnok légterében azok mellé, amelyek az aranykor dicsőségét hirdetik. A három bajnoki, és két kupagyőzelem mementója mellett azóta ott lóg a CEBL-arany dicsőségére emlékeztető zászló, kár lenne feledni, hogy a közép-európai versenysorozatban első magyar együttesként győzött az akkori Albacomp. Azóta is sokszor közel jártunk az újabb aranyhoz, de az idei kupadöntőig kellett várni rá, hogy meglegyen, és a paksi fináléban aratott diadal méltán kerül fel a klubtörténelem aranylapjaira. A zászló pedig, amely ezt a dicsőséget hirdeti, a többi mellé a Vodafone-sportcentrumban.

 

Ahogy lenni szokott, egy újabb hazai mérkőzés adja az alkalmat, hogy a győzelemért rengeteget dolgozó játékosok és szakmai stáb együtt ünnepelhessen a szurkolókkal, akik remélhetőleg nagy számban teszik tiszteletüket a friss kupagyőztes első fehérvári bajnokiján. A Körmend elleni rangadó feldobása előtt kúszik majd magasba a zászló, újra átélhetjük azokat a mámoros pillanatokat, amiket a Szolnok legyőzése alatt és után. Aztán elkezdődik az újabb meccs - mondani sem kell, a megszokott rituálé mellett egy győzelem jelentené a tökéletes ünnepet.

 

Azt írtuk, rangadó, és ez akkor is így van, ha a Körmend jelenleg gyengébbnek tűnik a középszakasz másik öt csapatánál. Azért ne feledjük, legyőzték a Kaposvárt, és éppen a felsőházba jutásuk mutatta, hogy az utolsó pillanatig küzdenek a már veszni látszó esélyért is. Egy szezonban, és egy találkozón is. Ha itt nem megfelelő koncentrálással, túlzottan a kétségtelenül remekül sikerült körmendi meccsből kiindulva játszik az Alba, érheti kellemetlen meglepetés. A nagyszerű dobószázalék, az ellentmondást nem tűrő lepattanózás megint kelleni fog, az összpontosításhoz pedig annyit, eddigi hazai mérkőzéseink nyögvenyelősebbek voltak az idegenbelieknél. Meglehet, mert a hosszú ideje tartó veretlenség talán túlzottan elhiteti mindnekivel, a Gáz utcában nem lehet baj.

 

Reméljük, nem is lesz, de ehhez jó lenne ismét a kupadöntős védekezést elővenni. Szerdán Szolnokon azért hézagosabb volt a fal, persze nyilván nem is könnyű mindig ugyanazon a szinten teljesíteni. De az Austin, Show amerikai duó, a triplasorozatra mindig képes Ferencz és a többi körmendi ellen muszáj lesz összeszedetten kosarazni, és palánk alatt dominálni, mert ott igazán megnyerhető ez a párosítás - legalábbis a két csapat eddigi szezonbéli találkozói alapján. Ami nem jelenti azt, hogy a legutóbbi körmendi utolsó negyedben nehézbombázást rendező Brandon Wood ne lehetne nyerőember - vagy sorolhatnánk még a neveket, hiszen  szerencsére sokan előléphetnek kulcsemberré a mai Albában.

 

Éppen ez lehet a további sikerek titka is, mindegy, milyen összetételű keretet nevez a meccsekre Braniszlav Dzunics. Az egyéni extrák, hátuk mögött egy jó csapatvédekezéssel, a mai mezőnyben bárhol esélyt adnak a mieinknek, a legélesebb meccseken is. Márpedig most már azok jönnek, egyre inkább a rájátszás előtti pozíció múlik minden győzelmen. Még korai kombinálni, de az biztos, alapszakasz-győztesként és jelenleg is az egyik legjobb mérleggel álló csapatként nem lehet más a cél, mint az egyes rajtszám megszerzése a playoff előtt - meg aztán, méltó is lenne ez a csapathoz, amelynek szombat este már hét győzelmi lobogója leng majd a tető alatt.