Van miért visszavágnia a Paksnak. Szerdán majdnem húsz ponttal kikapott az Albától, a bajnoki alapszakaszban is mögé szorult, és az utóbbi években, ha a play-offban összekerült velünk, szintén a rövidebbet húzta. Most hazai pályán próbálkozhat, nem akármilyen előny ez annak a csapatnak, amely ebben a szezonban minden meccsét megnyerte Pakson, még a Szolnokot is sima zakóval küldte haza - és ennek alig két hete! Szóval, készülhet a visszavágásra az Atom a Fehérvár ellen.

 

És készülhet a visszavágásra a Fehérvár! Mert egy évvel ezelőtt is összehozta a sors a két gárdát a Magyar Kupa elődöntőjében, s a legfájóbb, minimális vereség lett a vége számunkra. Pedig aki ott van már a döntő küszöbén, az be is akar jutni, pláne, ha hosszú ideje próbál sikerrel járni egy sorozatban, és nem is érzi gyengébbnek magát a riválisnál. Tavaly vártuk, hogy megint találkozhassunk a Szolnokkal a fináléban, mint 2011-ben, de a Paks közénk állt. Van miért elégtételt venni, a szurkoló legalábbis érezheti így.

 

Ebből is látszik, ha nagyon keresni kellene presztízs szempontokat az újabb Atom-Alba előtt, hát találnánk, no de önmagában a tét elég, hogy a pillanatnyilag legfontosabb meccsnek érezzük a ránk várót. Az utóbbi hetek formái alapján nem kell amiatt idegeskedni, hogy idegenben szerepelünk, de azért a paksi csarnok tényleg a legnehezebben bevehető várak közé tartozik. Ha kell, valami nehezen megfogható és magyarázható belső erőbe tud itt kapaszkodni az ASE, ezzel verte (simán!) a megengedettnél talán nagyképűbb Szolnokot március közepén, és ennek köszönhette, hogy az utolsó pillanatban a Jászberény ellen is megmentett egy már vesztesnek látszó meccset.

 

Ismerjük mi is ezt a kapaszkodót, a hazai csarnok erejét, hiszen a miénk a másik csapat, amely a bajnokságban nem kapott ki otthon. Most a Paksnak adhat plusz erőt a hazai szurkolótábor - de ott lesznek a fehérváriak is, ne legyenek kétségeink! Úgyhogy valahol mégis csak a szakmában, a csapatok, játékosok képsségeiben és teljesítményében kell majd keresnünk a találkozó kimenetelének kulcsát. Az biztos, hogy ha Lorenzo Williams játszik, lesz egyedül is dönteni képes kosarasa az Atomnak - mi abban bízunk, nálunk több ilyen van. S persze abban, mégsem egyetlen emberen múlik majd...

 

Mert bárhogy variálja ezúttal Braniszlav Dzunics a keretet, a mezőnyben és a palánk alatt is rendelkezik ásszal - ha szebbik arcát mutatja a csapat, nem is eggyel. Könnyen lehet, hogy Jarrod Jones visszatér és tovább erősödünk a szerdán bőven megnyert lepattanóharcban - persze ehhez a mezőnyemberek is kelleni fognak. Ronald Moore gólpasszaira, Wood és/vagy Smith támadó és védőmunkájára is építhet a mester, és nagyon nem lesz mindegy, a paksi jó magyar maggal szembeni fehérvári teljesítmény. Az utóbbi hetek alapján idegenben is képes bárhol saját játékára az Alba, most a legélesebb szituban, ki-ki meccsen, Pakson bizonyíthatja, hogy ez állandó jellemzője lett.

 

A kupahétvége persze nemcsak egy meccsből áll, de ebben a pillanatban még értelmetlen lenne a vasárnapival foglalkozni. A másik ágon egyértelműnél is egyértelműbbek az esélyek, a Szolnok szépen be fog sétálni a döntőbe, ahol két éve nem kap ki. A Pécs jelentette akadály, bár mi igazán tudjuk, hogy remekül küzdő csapat Csirke Ferié, biztosan könnyebb lesz, mint ami aztán a döntőben várhat a nagy favoritra - szép is lenne szombat este azt elemezgetni, hol csíphető meg az Olaj. A négy résztvevőből mindenesetre három nyugodtan tervezheti az aranymeccset, ahol egyébként megint lesz visszavágni való, függetlenül attól, milyen szereposztásban találkozik a háromból kettő. Mert a idén a Paks már verte a Szolnokot, mi a Paksot - egy Alba-Olaj esetén pedig csak az újszülött csecsemő nem tudna elég motivációt sorolni a két félnek a régebbi és közelmúlt kosaras történelméből...

 

Jöhet tehát a Final Four, aki teheti, nézze élőben, érdemes lesz!