Nehezen lehetett megjósolni előre, milyen eredményt hoz majd az a bajnokság, amelyben rendhagyó módon szinte az összes hazai mérkőzését lejátszotta az Alba, mire a naptárban átlapoztunk 2013-ra. A pesszimisták a január-februári sok utazástól, az idegenbeli sorozatban benne rejlő pofonoktól féltették a csapatot, főleg azok után, hogy a kevés olyan őszi meccsen, amelyen vendégek voltunk, azért akadt vereség. De bebizonyosodott, hogy hosszabb távon stabil az együttes, amely a végére már nem hibázott Fehérvártól távol sem. És azért azt se feledjük: hazai pályán sem törvényszerű, hogy veretlen marad egy csapat - az Albacompnak is ritkán sikerült makultátlanul megvédenie a saját várát. Most igen!

 

Pedig a borúlátóbbak nemcsak a sorsolás, hanem a nyári procedúra után is féltették Braniszlav Dzunics csapatát. Nehezen állt össze a keret, a csonka csapattal vívott rendkívül nehéz nemzetközi felkészülési meccseken egymás után jöttek a vereségek. Ha nem is varázsütésre, de a légiósok és a válogatottak megérkezésével azért hamar kiderült, ismét erős, bárkinek méltó ellenfele lesz az Alba. Ehhez persze kellett az újabb, a meglévő szponzorok és a város változatlan támogatása. Továbbra is olyan nyugodt hely a magyar kosárlabdában Fehérvár, ahol lehet a napi munkára koncentrálni. Ennek pedig meg is lett az eredménye, és a táblázat valamint a statisztika számai azt mutatják: tényleg az alapszakasz legjobbja volt az Alba Fehérvár.

 

1935 pontot dobtunk 22 fordulóban, ez csaknem 87-es átlag - a legjobb a mezőnyben. A védekezés, a dzunicsi játék alapja ugyan megzökkent kissé januárban (volt előzőleg, hogy 70 pont alatti volt a csapat átlaga) végül 1603 kapott pont nem egészen 73-as átlagot jelent. Ennél senki nem védekezett hatékonyabban. Szóval, elöl-hátul Woodék tették legsikeresebben a dolgukat, s közben gyűjtögették a győzelmeket. Az összesen 5 vereség kiváló mérleg, az alapszakasz hajrájában, idén csak 2 csúszott be. A legnagyobb arányú a 17 pontos kaposvári zakó - miközben a győzelmek között harminc, negyvenpontost is találunk. Ez persze nem újdonság, de jelzi: Fehérvár továbbra is meghatározó erő a honi bajnokságban.

 

A hibátlan hazai mérleg mellett ne menjünk el szó nélkül, hiszen csak az Atomerőmű mutathat fel ehhez foghatót. A Vodafone Sportcentrumban átlagban (!) egy húszast vertünk az ellenfelekre, ez pedig azért is fontos, mert a további remények szempontjából is megkerülhetetlen a hazai pálya sérthetetlensége. Ha a középszakaszban is jól teljesítünk, a playoffban sokszor bízhatunk majd a hazai környezetben egy-egy párharc során. Ugyanakkor nyilván szükség lesz az idegenbeli bravúrokra is - hogy tud a csapat kőkemény ellenfelek otthonában is kellemetlenkedni, azt körmendi, szombathelyi sikere is bizonyítja. A középszakaszban pedig megmutathatják Ronie Moorék, hogy a Kaposvár, a Jászberény, a Paks és (el ne feledjük!) a Szolnok csarnoka sem feltétlenül bevehetetlen...

 

A lepattanózás is nagy erőssége volt az Albának, a meccsenkénti 36.5 leszedett labdánál csak a Paks tudott kicsivel többet. Támadó lepattanóban ellenben Kellerék voltak a legjobbak, több mint 11-et kapkodtak le átlagban, ez pedig sok új esélynek ágyazott meg, nem véltelenül emlegették az ellenfelek edzői. Ha pedig az egyéni statisztikákat nézzük, akkor látjuk, a kezdő ötös kiegyensúlyozottsága ért igazán sokat. Bár nem mi adjuk a pontkirályt (Wood 6. a mezőnyben, jegyezzük meg, hogy a felsőházba jutott csapatok közül csak a Kaposvár és a Jászberény rendelkezik előtte rangsorolt dobóval) - a kezdő ötös minden tagja tíz pont fölött átlagol. Miközben nálunk játszik a legtöbb gólpasszt kiosztó irányító... És nem állunk rosszul bevethető cserékben sem, hogy a kibővült légiósállománnyal hogyan sakkozik majd Braniszlav Dzunics, ez a folytatás egyik izgalmas kérdése.

 

Mert mostantól a múlt statisztikái csak érdekes adatok. Új bajnokság kezdődik, persze a 3 bónusz pont miatt sem mondható, hogy független az előzőektől. Egy összeérett, de még javulni képes csapatban újabb játékos is lehetőséget kaphat, ez mindenképpen jó lehetőség. Persze az ellenfelek sem gyengülni fognak a továbbiakban, a vélhetően legerősebb egyenesen most száll be. Lesznek, akik azért harconlak majd kettőzött erővel, mert hosszú idő után jutottak újra a tűz közelébe, lesz, aki már ledobta a terheket azzal, hogy bejutott a legjobb hatba, és lesznek hagyományosan bitang erős riválisok. De önbizalommal várhatjuk a folytatást, elvégre az alapszakaszt az Alba Fehérvár nyerte.
Apropó, tudják, mikor volt ilyen utoljára? Kilenc éve! Nagy siker, lehet belőle építkezni.