Nem nehéz megtalálni a Kaposvár, sokak által nem várt idei remeklésének alapvető okát, elég csak a számokat ismerni hozzá... A statisztika ezúttal nem hazudik, a somogyiak remekül nyúltak bele a légiósválasztásba nyáron. Irányító, dobóhátvéd és center pozícióban is a magyar átlag fölötti képeségű játékosokkal rendelkeznek, ez pedig a hazai mezőnyben már bőven elég a jó szerepléshez, pláne, ha kiegészül még pár megbízható emberrel a rotáció. Úgy tűnik, Fekete Ádám csapata szerencsés csillagzat alatt állt össze, s ha eleinte nem is mindenki vette komolyan, hogy az elmúlt években halványabb Kaposvárral megint számolni kell, mostanra ez nem lehet kérdés.

 

Tizenhét meccséből tizenkettőt megnyert a KKK, hazai pályán egyetlen, egypontos vereségtől eltekintve minden ellenfelét legyőzte, de ötször idegenből is elhozta a pontokat. Már-már szenzációnak hatott, hogy az előző fordulóban Szegeden sima vereséget szenvedett, eddig ugyanis bármelyik ellenfelét meg tudta szorongatni. És ennek, visszatérve az előző bekezdéshez, főleg a légiósok teljesítményében találjuk a kulcsát. Talán elég lenne annyi is mindezt alátámasztandó, hogy a Dunn, Swenston, Spica trió mindegyik tagja 20 pont fölött átlagol, márpedig ez igazán nem mindennapi. Ráadásul a szerb center és az amerikai hátvéd 7, illetve 5 lepattanót, az amerikai irányító pedig több mint 5 gólpasszt is hozzátesz meccsenként.

 

Olyannyira kulcsemberek, hogy nem is megy nélkülük a csapatnak: a szegedi meccs is azt igazolja, ha valamelyik légiós gyengébben teljesít, az is meglátszik az eredményen, csak éppen fordítva. Nélkülözhetetlenségükről beszél még a játszott perceik száma, Dunn és Swenston hatban van, az egész mezőnyt tekintve. Centerben jobb a Kaposvár rotációjam hiszen ott számíthat a megbízható Dávid Gergelyre. Mezőny poszton is van azért még bevethető ember, Szőke, Kiss, Drahos képviseli a rutinos vonalat - és persze az a Hendlein Roland, aki hazatérve már többszór felidézte korábbi önmagát. 

 

Neki pláne lehet motivációja az Alba ellen, de a listavezetőre nyilván amúgy is feni a  fogát mindenki Kaposváron. A szurkolók is, hiszen számukra szűkebb esztendők után ismét reális esélye van egy szoros, akár hazai győzelmmel végződő meccsnek. Persze mi ezt megakadályoznánk, de már az edigiekből is kiderült, nem lesz egyszerű. Igaz, mikor az egy rangadón nyerni? Itthon sem volt könnyű, a Kaposvár csak az utolsó negyedben adta meg magát egy végig kiélezett meccsen. Jól tudják tehát a fiúk, mi vár rájuk, s biztosak lehetünk benne, Dzunics mester minden részletre kiterjedően felhívta a figyelmüket az ellenfél gyenge pontjaira. Az említett légiósok nyilván nem azok, de mégis elengedhetetlen, hogy Keller Ákosék a palánk alatt, Ronnie Moorék pedig mezőnyben minimum úgy teljesítsenek, ahogy a hazai szurkolók Swenstonéktól remélik.

 

Ha pedig a védekezés valahogy "visszazökkenne" az őszi kerékvágásba, s jönne Woodtól vagy mástól, másoktól a megszokott pontmennyiségbeli extra, nem lehetetlen a fő üldöző otthonában nyerni. Szurklolásban most sem lesz hiány, s ahogy Körmenden, úgy Kaposváron is eredményre vezethet az alba-hívők és a csapat összhangja. Ez pedig, bár még mindig nem az alapszakasz vége lenne, akár arra is döntő befolyással bírhatna. Olyan meccs jön, ahol vélhetően minden kosárnak nagy jelentősége lesz - érdemes lesz megnézni! Aki nem tud elutazni, láthatja a Sportklub közvetítésében.