Körmend - Alba Fehérvár 93 - 104 (35-26, 14-29, 26-22, 18-27)

Körmend, 2000 néző

 

Alba: Moore 12/9, Hollis 15/3, Wood 20/6, Hollis 16/3, Szabó 19/6, Keller 16. Csere: Medve 3, Juhos 9/3, Bdi 8/6, Supola 2. Edző: Braniszlav Dzunics.

Körmend: Ruják 3/3, Krayem 15/6, Ferencu 14/3, Austin 30/9, Shaw 20/3. Csere: Kutasi, Sonyák 2, Fodor 7/3, Farkas 2. Edző: Sabáli Balázs.

 

Az első kosarat Hollis szerezte, és nem is ekkor vezetett utoljára az első negyedben az Alba, mert percekig tartott, mire a hazaiak utolérték a rendre előrébb járó Fehérvárt. De utolérték, és mivel gyakorlatilag nem tudtak dobást hibázni mezőnyből, miközben jobban védekeztek a vendégeknél, törvényszerűen el is léptek. Még a center Shaw is betalált kintről, de általában is jellemző volt, hogy amit ráemeltek, bement, 14 rádobás után 12 kosárnál tartottak - ez már-már abnormális mutató... Austin különösen villogott, 15 pontig jutott egy negyed alatt, az azért sejthető, őrzőjét nem dicsérte túl Braniszlav Dzunics.

 

Az első negyedben kapott 35 pont ily módon egyrészt a hazaiak extra dobóformájának, másrészt a mieink puhább védekezésének volt köszönhető. Ahogy sejtettük, amint utóbbi változott, az előbbi sem maradt meg. A második negyed fele eltelt, és csak 5 pontnál járt a Körmend, a Moore vezérelte Alba pedig visszavette a vezetést, mínusz tízről... Kellert nem zavarta a nézőtéri kritikaözön (finom megfoigalmazás volt ez, nagyon finom), remekül szedte a lepattanókat, Szabó pedig tett róla, hogy az őt még szombathelyi korából "szerető" körmendi szurkolók rosszul érezzék magukat. Lekli bokasérülése miatt amúgy is fontos volt, hogy a centerszekció kitegyen magáért, nos, nem lehetett rá panasz. Miként Moore-ra sem, aki megint varázsolt pár gólpasszt, a félidőt pedig futtából eleresztett, csont nélküli triplával zárta.

 

Hogy ne tűnjön simának a meccs, a harmadik negyed megint körmendi részsikert hozott, pedig az elején még kilenccel is megléptünk. De gyorsan válaszoltak a hazaiak, akik ekkor úgy dobták a triplát, mint fénykorukban. Fodor is egy hármassal vette vissza a vezetést, mondnai sem kell, tombolt a csarnok. A higgadtság szerencsére jókor segítette ki a mieinket, a cserék is jól szálltak be (Juhos például tett róla, hogy ne csak a körmendi triplamutató javuljon), Hollis dudaszóra dobott kosarával pedig mi várhattuk minimális előnnyel a záró játékrészt. Ebben pedig Damian és Bódi Feri hármasa adta meg az alaphangot, s az egyre jobban fáradó Körmend eladott, elszórt labdáit kihasználva kegyetlen pontossággal ziláltuk szét a hazai reményeket. A jól végigvitt, közeli vagy kinti dobásokkal befejezett támadásokra már nem volt válasza a vasi csapatnak.

 

Rengeteg támadólepattanóból teremtettünk újabb esélyt, ezekkel rendre éltünk is. Szabó, Bódi és Keller is megugrasztotta a védőket a palánk alatt, és még lerohanásban is előfordult, hogy Wood, aki a végén ismét szépen termelt, második szándékból ejtette gyűrűbe a labdát. Így aztán mentálisan is lemerítette ellenfelét a csapat, Austin hiába kozmetikázta még saját statisztikáját. Jó kis meccsen, rosszul sikerült első negyed után találta meg a helyes utat, és ment végig rajta az Alba. A két csapat két szezobéli meccsén összesen 414 pont esett, igazán senki nem vádolhatja kosáriszonnyal az Alba-Körmend párosítást.

 

Fotó: Vágvölgyi Bálint/BB1