Majdnem negyven pont volt a két csapat között (102-63) október 6-án, amikor a fehérvári szurkolók kissé talán még bizonytalanul várták, mire lesz képes a nyáron inkább csak szenvedő kedvencük, az Alba. A belépő így aztán látványosra sikeredett, persze első forduló után nagy következtetéseket még nem von le a rutinos kosárbarát. De azt láthattuk azon a meccsen, hogy Moore olykor virtuóz karmester, hogy Wood, ha belejön, nem tud hibázni, hogy Keller Ákos keze képes vonzani a labdát (leszedett aznap 14 lepattanót) - és mások is igen hasznosan lépnek be a játékba. Juhos Levi 17 pontot dobott, elkezdte termelni a triplákat, kilenc kosarsunk szerzett pontot - szóval voltak jelek, amelyek azóta megismert erényekre utaltak.

 

Ha abból indulunk ki, hogy a törvényszerűségek szerint azóta csak érettebb és jobb lehet a gárda, akár nyugodt szívvel engedhetnénk útjára Zalaegerszegre. Engedjük is, bízunk a fiúkban, de mindenki tudja, ez most egy teljesen más meccs lesz. Elsőként ne feledjük, idegenben játszunk. Kis túlzással ez furcsább lesz pár játékosnak, mint afrikainak a hóesés, hiszen ki sem léptek a fiúk Fehérvárról több mint egy hónapja. És azért a magyar bajnokságra is igaz, hogy mindjárt másképp játszik ugyanaz az ellenfél, amint ő van otthon... Hogy egyéb tényezőkről ne beszéljünk. Egy szó mint száz, most kell bizonyítani, hogy az idegenbeli győzelmek képessége megvan a csapatban, ez amúgy is mindig kulcskérdés.

 

Ott van aztán a ZTE, mint október óta szintén alakuló, javuló, önbizalmat szerző csapat. Legyünk őszinték, a fehérvári meccsen olykor egy B-csoportos ellenfél szintjén játszottak, ehhez képest azóta nyertek öt meccset, és hazai pályán a két vereségük is egy-két dobáson múlt, lehetett volna győzelem is. A közönség értékeli, hogy küzdőképes a zalai gárda, ennek megfelelően jó hangulatra és a szokásos támogatásukra számíthat a Völgyi-csapat - az Albának ezt is jól kell kezelnie. Magától értetődő, mondhatjuk, de ne feledjük, csak a negyedik idegenbeli meccsünk jön...

 

Ráadásul nemcsak csapatként, hanem egyénileg is nagyot javult a Zete. Mindenekelőtt irányító poszton, ahová fehérvári vizitjük óta szerződtették Donald Copelandet. Az amerikai csaknem 20 pontot átlagol, miközben szinte sosem cserélik le, a magyar mezőnyben ő van legtöbbet pályán. Nyilván sok is múlik rajta - meg azon, mit tud majd vele kezdeni védekezésben a Dzunics-csapat. A másik két légiós, Hudson és Simovics már játszott ellenünk is, utóbbi centerposzton húzza a szekeret, 9 lepattanója van átlagban, nem lesz könnyű kiszorítani... A magyarok közül egyértelműen Gáspár Dávid lett a vezére a Zalaegerszegnek, mintha átérezné, immár harminc évesen nem bújhat meg a mezőnyben. Figyelemre méltó, hogy jól szolgálja ki a társakat (4.6 gólpassz) - közben ő is sokat van pályán. Merthogy azért cserékkel nem áll olyan jól a Zete, az eddig említettek kivétel nélkül 30 percnél többet játszanak, vagyis az ötödik emberénél tud csak igazán rotálni Völgyi Péter.

 

Nálunk ellenben csak Moore tölt ennyi időt játékkal, biztos, hogy szombaton (18.30) is forgatja majd a csapatát Braniszlav Dzunics. Ráadásul újra bevetheti Szabó Zsoltot, aki nyilván nem fog még sokat játszani, de tovább erősítheti az Alba igen mély keretéről kialakított képet... Ez a szegmens döntő lehet, de hogy az is legyen, nem elég a mennyiség: jól is kell játszani. Idgenben ez eddig Szegeden sikerült, Sopronban és Pakson nem annyira - a Zalaegerszeg ellen jöhet megint a kellemesebb forgatókönyv. Azt látni kell, hogy abban a csarnokban eddig minden őszi meccs tíz ponton belüli különbséggel dőlt el, nagy harc, kiélezett küzdelem várható.  A rangadókon ugyanez volt itthon is, váratlanul nem ér senkit. Ha idegenben is jól reagál a csapat, otthon fogjuk érezni magunkat.