Fortress Lami-Véd Körmend - Albacomp Fehérvár 71-84 (18-22, 19-17, 15-27, 19-18)

 

Körmend: Mladenovics 4/3, Sonyák 6/3, Ferencz 10/3, Bell 15, Townes 22/3 Cs.: Németh 1, Eilingsfeld 4, Fodor G. 7/3. Edző: Zoran Martics.

Albacomp: Simon B. 12, El-Amin 16/9, Hollis 18/6, Keller Á. 10, Chism 13 Cs.. Supola 2, Hendlein 7/3, Bódi 4, Juhos. Edző: Braniszlav Dzunics.

 

Hogy a harmadik helyért zajló párharcban már nem annyira motiváltak a felek, ezt az Albacomp a maga részéről határozottan cáfolni igyekezett a második meccsen, amelyet sokkal koncentráltabb játékkal nyitott, mint a hazait. Keller, Chism, Hollis és Simon ios betalált az első percekben, s bár El-Amin ekkor még nem, a helyére érkező Supola igen. Vezettünk is, de úgy tűnt, a hazaiak is tudják, mivel tartoznak közönségüknek, mert Bell, Townes és Ferencz kosaraival (közte sok büntetővel) nem hagyták elhúzni a vendéget. A második negyedben sem változott a kép, amikor kicsit elhúztunk, megrázta magát a Körmend, de a vezetáét átvenni nem tudta. Örömteli volt, hogy ebbena  szakaszban is öt fehérvári játékos szerzett pontot, Hendlein és Bódi a padról beszállva, de leginkább Chism okozott fejfájást a hazaiaknak. Szoros meccsen minimális előnnyel fordultunk.

 

A második félidő Eilingsfeld kosarával kezdődött, amire Chism újfent válaszolt, de a meccs előtt a szezon legjobb körmendi magyar játékosának megválasztott Ferencz triplájával először vezetett a Martics-csapat. Ez volt az a szakasz, amikor náluk is jól megoszlottak a terhek, a pontgyáros Bell mellett mások is hozzátettek, de négy pontnál jobban nem tudtak ellépni a piros-feketék. És aztán a 24. perctől jött számukra a rémálom: a védekezésben összeszedett, jól lepattanzó Albacomp olyan szériát produkált, ami eldöntötte a meccset. Hollis hat pontjával kezdődött, amivel megint nálunk volt az előny, majd Simi két, Mo El-Amin pedig tíz pontot dobott (utóbbi igen határozottan lépett elő a reflektorfénybe) - a demoralizált hazaiak csak egy 18-0-ás fehérvári etap után voltak képesek egy büntetőt bedobni. A harmadik negyed végére eldőlt a meccs...

 

A záró tíz percben arra figyeltek Keller Ákosék, hogy mindig legyen válasz az utolsó, már nem is annyira meggyőződéses körmendi próbálkozásokra, ez gond nélkül sikerült. El-Amin erre a negyedre is tartogatott még 7 pontot, összesen 18-at dobott, ami csak azért érdekes, mert az egész szezonban őrületbe kergette a Körmendet, rendre megszórta magát ellenük. A dícséret persze az egész csapatnak jár, amely megabiztos győzelemmel tett pontot a bronzcsata, egyben a szezon végére.
Sikerélménnyel zárjuk tehát a bajnokságot, és az egészéves összteljesítmény alapján nem is lehet kérdés, hogy a bronzérmet megérdemelte a csapat, amely második lett az alapszakaszban, a rájátszásban pedig nyolc mérkőzésből ötöt megnyert.