Amikor egy csapat szezonon belül háromszor veri meg ellenfelét, és a végére mindig nagy különbséggel, felmerül a kérdés, mi tarthatja ébren a  figyelmet, midőn negyedszer is összefutnak? Az újdonság varázsa biztos nem. A meglepetéstől való félelem? Félelmet ne ismerjen egy sportoló, az óvatosság persze helyén való, de van-e a fiúkban, ha arra emlékeznek, hogy szinte unalomba fulladóan sima meccseket játszottak ezzel a riválissal? Legutóbb speciel három napja, hát változhat-e annyit a helyzet, hogy a földbe döngölt vetélytárs veszélyessé váljon?

Változhat. Ha nem figyelünk.

 

Vélhetően nincs pécsi és fehérvári szurkoló, de alighanem edző és játékos sem, aki ne értene egyet abban, az Albacomp erősebb a Pécsnél. A tények makacs dolgok, ott vannak az eredmények, növekvő számsorrendben, mint a lottóban: 24, 27, 32 pont különbség a két gárda meccsein. Kivétel nélkül ide. Ott van továbbá a szintén cáfolhatatlan tény, hogy fizikai paraméterekben a sokkal magasabb, súlyosabb csapat e párharcban az Albacomp. Márpedig kosárlabdában azért számítanak ezek az adatok. Szóval, elég egyértelmű, ki itt az esélyes - a veszély ebben az egyértelműségben rejlik. Mert amíg a rendre vesztes felet felpiszkálhatja, a győztes éberségét elaltathatja. És akkor bekövetkezhet a statiszikai hiba, a tendencia megbicsaklása.

 

Pécsen erre készülnek, biztosak lehetünk benne. Azt mondta Csirke Ferenc, nekik egy meccs megnyerése lehet olyan fontos cél, mint Bud Spencernek, a Buldózernek egyetlen gól elérése csapatával. És erre nyilvánvalóan az első hazai meccsük lett kiszemelve. Ha a szerb Csirics, a magyar mezőny egyik legnagyszerűbb légiósa igazán felpörög, kihozza a legjobbat a társaiból és maga mögé állítja őket, abból kijöhet Buldózer lelkes serege. De a népszerű filmben az ellenfél öntelt magabiztossága is kellett a nagy sikerhez: a becsületgólhoz. Nem követheti el azt a hibát az első meccsen olykor már-már túl laza Alba, hogy könnyedén veszi a pécsi kirándulást, a feladatot úgy kell kezelni, mint egy egyenletet, amely még megoldandó, de a képletet a megoldáshoz már ismerjük. Minden tapasztalat megvan a pécsiekkel kapcsolatban, amely segíthet levédeni a játékukat, megvannak hozzá a megfelelő embereink is, innentől fegyelem és figyelem kérdése az egész.

 

Szombaton két-három jó periódus elég volt a győzelemhez, de akkor a végén a vendégek sem erőlködtek. Ők már keddre készültek. Legyen figyelmeztető, hogy az alapszakaszban is egész sokáig látótávolságon belül voltak hazai pályán, pedig jobban dobott az Albacomp Fehérvár. Nyilván azért nekik nehezebb, hiszen minden komolyabb kihagyásra az egész negyeddöntőjük mehet rá, El-Aminék célja nem is lehet más, mint hogy hibázásra kényszerítsék támadásban Doyne-t és a többieket. A hármasokat bizonyára pontosabban dobja majd a PVSK otthon, mint a Gáz utcában tette - nem lesz nehéz... Ez is óvatosságra int, akárcsak a három eddigi mérkőzésünk néhány momentuma. Csirics remeklései, egy-egy pécsi szempontból jó félidő, negyed. És maga a tény, hogy az alapszakasz hetedik helyét szerezték meg Tóth Norberték. Igaz, nagy szenzációt nem okoztak közben, a mögöttük végzetteket megverték, az előttük állóktól kikaptak. Mi ugye utóbbi kategóriába tartozunk - na de ne térjünk most vissza arra, mivel lehet elaltatni az éberséget... Következik a párharc második mérkőzése, nem baj, ha szoros lesz, nem gálát várunk Holliséktól, elég lesz az odafigyelés. Győzelmre is akár.