Persze nem királyfik vagy szegény legények alkotják a az Albacomp Fehérvár csapatát, és a Szolnokot sem lehet a sárkánnyal azonosítani (bár kétségtelenül hétnél is több veszélyes "feje", azaz játékosa van) - a koreográfia mégis olyan, mint amikor a telhetetlen király egy utolsó próbát is támaszt a derék főhőssel szemben. Az alapszakasz végén, hiába ért már el pár bravúros eredményt a csapat, hiába áll kiváló mérleggel a táblázaton (hányan fogadtak volna erre még októberben?) - ahhoz, hogy a karnyújtásnyira lévő célt elérje, maradt még egy feladat. Talán a legnagyobb.

 

Igaz, győztünk már Szolnokon is. Sokan mondhatják, annál ez sem lehet nehezebb. Ha úgy játszunk, mint akkor - nem is lesz. Vagy ki tudja? A nemzetközi menetelés immár nem tompítja a szolnokiak erejét, elérték céljukat, az európai kupában aratott győzelmek, a négyes döntőbe jutás alighanem fel is szabadított némi energiát. Nem is játszottak több meccset az elmúlt hetekben, mint mi, ráadásul ugyanolyan motiváltak, hiszen ugyanazért a pozícióért hajtanak, mint az Alba. A legutóbbi rangadóikat könnyedén nyerték. Szóval, bár idegenben lépnek pályára, akár nehezebb feladatot jelenthetnek, mint otthon. És emlékeztehünk tavalyról, ez a két csapat a másik csarnokában is tudott győzni... Egy szó, mint száz, méltó kihívás éppen a bajnoki címvédő testén keresztül megszerezni a második helyet, és vele egy reménybeli pályaelőnyt a papírforma szerint ismét ellenük esedékes elődöntőben.

 

Képes rá az Albacomp? Naná. Azért ne legyintsünk a bravúrra, amivel a két oroszlánbarlangot, Körmendet és Szolnokot is bevette a csapat. Az ott látott koncentrálással és dobóformával bárkit meg tudnak verni Simiék, márpedig aligha véletlen, hogy a legjobb ellenfelek hozták ki a csapatból is a legjobbat. Ebben bízhatunk. És persze az egyéniségekben, akik ezeket a feladatokat élvezik igazán, most akkor felejtsük el a könnyedebben vett utóbbi meccseket. Egyértelmű, hogy mindenkitől a legjobbjára lesz szükség, hogy elmondhassuk: rajtunk nem múlt. S aztán ki tudja, ha mi igazán jók leszünk, hogy reagál majd rá a Szolnok? Igazán nem úgy tűnt pár hete, hogy egy félelmetes hatékonysággal tüzelő El-Amin, egy élete meccsét játszó Keller Ákos, vagy a szokásos lazaságát varázslatos megoldásokban bemutató Hollis ne bizonytalaníthatná el Báderéket.

 

Persze nagy egyéniségekben ott sincs hiány. Felesleges is sorolni, mennyire bő, variálható, irigylésre méltó a Szolnok kerete. Kis túlzással a "második soruk" is simán nyolcban lenne külön csapatként. Vagy túlzás nélkül. Nem is juthattak volna EC-négyesdöntőbe másképp. És csapatként is erősek, még mindig jól védekeznek, miközben már szakítottak az előző idény kissé sematikus, Báder-Trotter kapcsolatra építő játékával. Rohannak, egy-egyeznek, tüzelnek. Utóbbit speciel elképesztő hatékonysággal mostanában. Braniszlav Dzunics figyelmét sem kerüli el nyilván, amikor elemzi a rivális játékát, hogy az utóbbi öt meccsén átlagban (!!) 11 triplát dobott a Szolnok. Ellenünk kilencet - és az volt a legkevesebb! Trotter könnyedén hajigálja a hármasokat, Fodor mutatója a műfajban az 50 százalékhoz közelít - nem két kísérletből... Ez mutatja, behúzódni sem lehet róluk,  a szorosabb emberfogásra meg tudnak egyéni és kettő kettő elleni játékkal reagálni.

 

Egy szó, mint száz, tényleg ez a legnehezebb próba. Persze, a fizetsége sem kicsi, felér a mesebeli királylány kezével, meg a király fél országával. Egyrészt kettőből kétszer verni a Szolnokot, ez alighanem mindkét fél önbizalmán nyomot hagyna a későbbi randevúk előtt. Másrészt második helyet érne a táblázaton, vagyis pályaelőnyt nemcsak a nyolc, hanem a négy között is. Nem lebecsülve persze a negyeddöntős ellenfelet - mellesleg talán az sem mindegy, hogy a Pécs vagy a Kecskemét ellen kell játszani a négybe jutásért... Felesleges tovább ragozni: számunkra ez az alapszakasz meccse. Méltó csattanó lehet az egész, jól sikerült fél év végén. És nagyszerű élmény a közönségnek - mert az egyik legfontosabb tényezőt a végére hagytuk. Ahogy a mesebeli főhőst segítik mindenféle jótéteményért cserébe kapott varázsszerek, úgy segítheti az Albacompot a közönség biztatása, a szezon során kiérdemelt és többször megszolgált bizalom. Ott kell lenni, megmutatni, hogy amikor a legnagyobb szükség van rá, a mi varázserőnk is segít. Jó csapat, jó szurkolótáborral a háta mögött, hazai pályán - ez az az elegy, amivel minden ellenfél legyőzhető. Bátorság és egység kell hozzá - előbbi a fiúk, utóbbi mindannyiunk reszortja.
Aztán, ha a sikerül, boldogan élünk, amíg - el nem kezdődik a következő mese, a rájátszás.