Albacomp Fehérvár - Zalakerámia ZTE KK 77-69 (18-13, 11-10, 28-22, 20-24)

Székesfehérvár, 2000 néző

 

Albacomp: Simon 8, El-Amin 16/3, Hendlein 15, Bódi 7/3, Keller 11. Csere: Juhos 12/6, Madár, Chism 8, Supola. Edző: Braniszlav Dzunics.

 ZTE: Kelley 7/3, Gáspár 6, Henderson 19/12, Whitworth 25/12 Tóth 6. Csere: Kinter 6, Baki, Vertetics. Edző: Heinrich Róbert.

 

A meccs előtt szülinapi torta az egyik táncoslánynak, szünetben csokiözön a szintén ünnepelt Keller Ákosnak - közben meg sok ajándék labda az ellenfélnek. Ilyen adakozós este volt ez, persze a közönség a győzelem után szintén érezheti úgy, hogy végül is megkapta, ami a legfontosabb.

Érezhető volt a koncentráción, hogy nem a "legélesebb" meccsre készült az Albacomp, sok volt a rontott támadás az elején, szerencsére a védekezés szinte megszokásból működött. Damian Hollis ezúttalk civilben nézte a társakat, hiányoztak a pontjai, de elmondhattuk ezt néhány  más játékosról is - akik pályára léptek. Hendlein Rolira nem lehetett panasz, és amikor az első negyedben elhúztunk tízzel, úgy tűnt, a meccsre sem lesz. De a zónára váltó (és azt a meccs végéig már fel sem adó) Zete visszajött, hogy az egész első félidőben látótávolságon belül maradjon.

 

Néhány gyors indítást sikerült befejezni, El-Amin is betalált, ám a kinti dobások nagyon nem mentek, a lepattanókat pedig nem szedte rosszul a vendégcsapat. Igazi vezéregyéniség náluk sem akadt, Kelleyt kottából levédekezték Simonék, a centereiket pedig elnyomta a túlerő. De csak a második félidő elején tudtunk elhúzni, amikor Simi, Hendlein Roli és Mo kosaraira csak időkéréssel tudott  reagálni Heinrich Róbert. A tizenöt pontos különbség azért nem nőtt, mert változatlanul ritkán sikerült a kivédekezett zalai támadásokat gyorsan megkontrázni, odaát pedig Witworth belejött a tripladobásba. Centerposzton bemutattak szép összjátékokat a fehérvári fiúk, így Keller Ákos kosarakkal is megköszönhette a csokikat, és Chism is hasznossá tette magát. De kintről jobban céloztak a vendégek (Henderson is dobott négy hármast), és tartották a lépést - szerencsére, amikor nagyon kellett, Bódi és Juhos végre betalált a triplavonal mögül.

Összességében nem volt veszélyben a győzelem, még úgy sem, hogy érezhetően nem pörgött maximumon a csapat.