Szolnoki Olaj KK - Albacomp Fehérvár 92-101 (26-32, 29-19, 22-29, 15-21)

 

Szolnok: Trotter 21/6, Mills 7, Nikolov 30/6, Gay 8/6, Báder 8. Csere: Horváth Á. 3/3, Trepák 15/6, Fodor M., Grebenár. Edző: Pór Péter.

Albacomp: Simon 12/3, El-Amin 29/12, Hollis 21/3, Keller Á. 24/6, Chism 10. Csere: Hendlein 2, Supola 1, Bódi 2. Edző: Braniszlav Dzunics.

 

A várt fergeteges hangulaton nem érződött, hogy ez "csak" egy magyar bajnoki lenne a szolnoki szurkolók szemében, akik látták már a szezonban vesztesen távozni ebből a csarnokból a Chalont vagy a Bonnt is. Vesztesnek akarták látni az Albát is, mert európai kupa ide vagy oda, a hazai értékrend nem változik, és a fehérvári csapatot nem szeretik arrafelé. Tettek róla a meccs elején Hollisék, hogy ez most se változzon, hiszen az első negyedben elhúztak, szépen megosztozva a pontokon, igazi csapatjátékot bemutatva. Az Olaj Trepák triplájának köszönhette, hogy csak hatpontos hátrányban volt az első negyed végén. A körítés megfelelt a presztízsmeccsen elvártaknak, a sok kosár mellett sok idegeskedés, reklámálás és érdekes játékvezetői ítélet tarkította a játékot.

 

Fordított a Szolnok, amelyben Nikolovval nem nagyon tudtunk mit kezdeni, még szerencse, hogy Damian ugyanazon a poszton nálunk is felmutatott némi extrát. Mo El-Amin pedig a második negyedben indult be igazából, dobott hét pontot, amivel pont héttel vezettünk - de riadót fújtak a hazaiak. 36-43-ról egy 10-2-es rohammal átvették a vezetést, és a félidő végén, amikor majdnem egyenlítettünk, megint ők dobtak végszóként triplát - most Nikolov... A bolgár húsz pontnál járt félidőben, miközben nálunk Chism, aki nagyon jól kezdett, három faultja miatt kiesett kicsit a rotációból. Az látszott, hogy a védekezésen kell javítani a második félidőre, elvégre 55 pontot húsz perc alatt ez a csapat nem szokott kapni.

 

Ellenben több mint biztató volt Keller Ákos produkciója, már fordulás előtt eljutott 8 pontig - a folytatásban pedig parádézott. Nem volt egyedül ezzel, a koncentráltan játszó Albacomp a harmadik negyed elején előbb gyorsan egyenlített, majd végleg kezébe vette a meccs menetének irányítását. A negyed felénél már kilenc ponntal vezettünk, vagyis tizenhármat vertünk öt perc alatt a hazaiakra - Keller és El-Amin egymást múlta felül a pontgyártásban. Ákos a lepattanókat is szedegette ipari mértékben, de nemcsak (vagy nem is elsősorban) a számok, hanem a tökéletes összpontosítás, elszántság és a hideg fejű (!) befejezések tették a meccs hősévé. Szerencsére akadt pályázó rajta kívül is a csapatból erre a címre, hiszen Mo folytatta a gyilkos triplák gyártását, Simi pedig elképesztő kiszolgálásban részesítette a társakat.

Azért az Olaj is pályán volt, és ment, ahogy elvárta a publikum, egy 11-2-es etappal megint egyenlített - de akkor jött Keller újabb kabinetalakítása: 72-72 után beemelt két hármast...

 

Hárommal mentünk az utolsó negyed előtt - mire eltelt egy perc, megint ők vezettek. Megint? A második félidőben másodszor, mindkétszer egy ponttal, és ezután már egyszer sem. A fáradó Nikolovnak Trepák személyében átmenetileg akadt társa, de sokkal több jó teljesítmény volt az Albában. A hazaiak vezető kosarára például négy különböző fehérvári válaszolt, és hiába jöttek elszántan a piros-feketék, jött a demoralizáló ellencsapás is: Simi is bevágott eg triplát. Chism kipontozódott, de El-Amin nem lankadt, egy hármast és egy duplát szerzett a hajrára fordulva, s mivel közben a  védekezés is összeállt, érezni lehetett, nem tud már fordítani az Olaj. Pedig küzdöttek a hazaiak, de a jó egyéni teljesítmények a javunkra döntötték el a meccset, odaát nem kompenzálták a pontfelelősök a szellős védekezést. A sok elrontott büntető meccs közben idegesíthette a fehérvári szurkolókat, de a végjátékban, amikor kellett, ötöt helyére küldött a csapat, lezárva a csatát. 

Nagy győzelemmel bizonyította az Albacomp, hogy bárki ellen esélye van a magyar mezőnyben, Körmend után bevette Szolnokot is, ez olyan bravúr, ami nem sűrűn sikerül egy szezonon (pláne pár héten!) belül.