A közvélekedés már tavaly is egyértelmű favoritnak tartotta a riválisokhoz képest kiemelkedő lehetőségekkel dolgozó (gazdálkodó) Szolnokot - mégis, az utóbbi évek legemlékezetesebb döntőit vívtuk velük. A Magyar Kupában sem volt sétagalopp a hazai környezet előnyeit élvező Olaj győzelme, a bajnoki fináléban pedig tulajdonképpen egyetlen labdán múlt.... Az az egy, mint emlékezhetünk (el fogjuk felejteni valaha?) lecsorgott Hanga Ádám dobása után, és egyetlen hazai vereségünk a szezonban az álmok szertefoszlását jelentette. Mégis, amennyire fájó, annyira édes emlék is a nagy favorittal vívott csata, miként az egész idény, hiszen minden idők egyik leglátványosabb Albacompjának tapsolhattunk hétről hétre. 

 

Van, ami változott, és van, ami nem. Idén is - talán még jobban is, mint tavaly - kiemelkedik a mezőnyből a Szolnok, ami kerete erejét, mélységét illeti. Az európai kupában is vitézkedő piros-feketék ugyan hazai porondon nem mindig nyújtották eddig a maximumot, de visszafogottan is esélyesei az alapszakasznak, a rangadókon pedig egyre jobban felpörögnek. Pár nappal az Euro Challenge második csoportkörének abszolválása után a Falcót verték, jelezve, hogy immár itthon sem akarnak botlani. Mivel szerda este ismét a Tiszaligetben játszanak, megint ők az esélyesek, és mivel az Albacomp lesz az ellenfél, biztosra vehetjük, hogy maximális összpontosítással állnak a meccshez.
Változatlan az is, hogy a Pór Péter vezette szakmai stáb tavalyi kulcsemberei Trotter, Báder és Horváth Ákos. Csak éppen a névsor bővült...

 

- Erősebb az idei Szolnok a tavalyinál - jelenti ki Braniszlav Dzunics. - Trottert honosították, ezzel plusz külföldi igazolására volt lehetőségük. Ha az újakat összehasonlítjuk az elődeikkel, azt látjuk, hogy Nikolov jobb játékos Budimirnél. Gay pontban, dobásban jobb, mint Clark volt, bár védekezésben gyengébb. Mills pedig egy hatalmas plusz. Igaz, hogy a tavalyi Szolnok stabil védekezése most nem mindig jellemző rájuk, de azért a fontos meccseken, például az európai kupában rendben volt, amikor kellett. Úgy mondom, védekeznek annyit, amennyi ilyen támadópotenciál mellett szükséges.

 

Na igen, szembetűnő, milyen pontgazdag meccseket játszik az Olaj és helyenként az ő játékuk idézi a tavalyi Albáét sebességben, eredményességben. Teljes szerepcseréről azért nem beszélhetünk, még akkor sem, ha az Albának meg épp a védekezés lett az erénye.

- És nincs is esélyünk máshogy nyerni Szolnokon, csak ha jól védekezünk - támasztja alá mindezt a fehérvári mester. - Támadásban is kellenek a jó teljesítmények, tudunk pontosan és szépen játszani, de ennek az alapja is a stabil védekezés. Kaposváron a bajnokin sokkal élesebbek voltunk, mint előzőleg a kupameccsen, és biztos, hogy a rangadó jelentőségét is átérzi mindenki. Még mindig elég sok az eladott labdánk, ezek számát le kell csökkenteni, mert szoros meccsen nem fér bele.

 

Noha a bajnoki címvédőnél kijelentették a szezon előtt, hogy a nemzetközi szereplés prioritást élvez, és versenyben is van még az EC-ben az Olaj, ahhoz nem férhet kétség, hogy a közönség nem fogja "másodlagos jelentőségűnek" tartani az Alba elleni rangadót, a megszokott atmoszféra várja majd Simiéket. És egy olyan ellenfél, amelynek keretét a már felsoroltak mellett további magyar válogatottak alkotják, gyakorlatilag nincs gyenge pontja mezőnyben vagy palánk alatt a Pór-csapatnak. Jellemző, hogy a három válogatott center egyikének sem kell harminc percet pályán töltenie a bajnokságban meccsenként, de még a gárda első számú fazonszabászának, Trotternek sem. Ez már abszolút a nemzetközi trendhez igazított állomány - miközben a magyar csapatok többségének az első két csere is gondot okoz.

 

A felállás persze hasonló volt tavaly is, mégis igazi ki-ki meccseket játszottunk szinte mindig az  Olajjal (az emlékezetes kivételek a döntő győztes meccsei voltak...). A szerdai találkozót még decemberről (!) halasztották el, első randevú lesz a szezonban, vagyis az egymás elleni eredmények kedvező alakulásáért is most tehet először a két csapat. Ami ki is jelöli a célt: fegyelmezetten, a társaságban meglévő erényeket elővezetve, mentális erőt mutatva kell helytállni a katlanban. Ismét. A tavalyi tapasztalatok is igazolják, nem megingathatatlan az Olaj, még ha kétségtelenül a legerősebb állomány is a mezőnyben.

- Bátran kell játszanunk  - adja meg a klucsot egy újabb emlékezetes szolnoki fellépéshez Braniszlav Dzunics. Ha így lesz, biztosan nem kell szégyenkeznünk, eredménytől függetlenül.