84-71, 106-75, 77-57 - átlagban több mint húszpontos különbség a két csapat között az őszi bajnoki és a tavaszi két kupameccs alapján. Ezek után számíthatunk-e szoros mérkőzésre az újabb Kaposvár-Albacompon? Persze, leginkább akkor, ha a számokból kiszűrhető információk túlzottan elkényelmesítik a fehérvári fiúkat.

Bízzunk benne, hogy ez nem történik meg, még akkor sem, ha a legutóbbi kaposvári vizit igen friss, másfélhetes emlék. Bár talán éppen az a meccs lehet figyelmeztető, persze nem az eredmény, inkább a játék képe miatt. Az Alba sem sziporkázott ugyanis, a védekezés rendben volt, de sok eladott labda, támadásbeli üresjárat jellemezte a játékot. Braniszlav Dzunics egyenesen úgy fogalmazott a szombati bajnoki előtt, hogy ha ugyanúgy játszunk, mint múlt szerdán, akkor nagyon meg kell szenvednünk.

 

Helyes álláspont elsősorban a saját, nem pedig az ellenfél teljesítményéből kiindulni, hiszen ez az, ami főleg rajtunk múlik. Ha a Körmenden látott koncentrálással és dobószázalékkal jövünk elő Kaposváron is, nem lehet kétséges a végeredmény, függetlenül attól, hogyan áll fel a hazai csapat. Persze azért  számba vehetjük a Kaposvár problémáit és erényeit. A vakbélműtéten átesett Raivio személyében legjobbját nélkülözte az utóbbi mérkőzésein a somogyi egylet, nélküle tényleg nem ugyanazok az esélyeik, mint vele. De például a múlt héten még csak a közeggel ismerkedő, játékhiányos Gosa immár alighanem többet tud segíteni Fekete Ádám csapatának, és ő azért magyar szinten a jó légiósok közé tartozott előző klubjaiban. Ha a távozó Feyt nem is tudja pótolni a Kaposvár, láthattuk, hogy Dávid agresszivitása számít a palánk alatt és ha Lekli jobban játszik, rá is figyelni kell.

 

Mi vagyunk az esélyesek, ez nem kérdés, de pántlikával átkötött csomagban ezt a két pontot sem nyújtják át a meccs előtt. A Kaposvár Szolnokon izzasztotta meg a címvédőt (és otthon is csak három ponttal kapott ki tőle!), kiütötte a Paksot, megverte a Pécset vagy éppenséggel nyerni tudott Sopronban. Igaz, ezeken a meccseken Wilson, Raivio, Fey remekelt, közülük jó eséllyel senki nem lesz pályán ezúttal - de a hazaiak elszántsága nem változott, elvileg a nyolcba kerülésért mennek, és úgy állhatnak ehhez a meccshez, hogy nincs veszíteni valójuk. Ezért az Albának is a jó formáját kell futnia, olyan csapatjátékkal, amiben mindenki hozzáteszi a magáét a sikerhez. Ősszel így történt, hiszen a kezdő ötösből mindenki elérte a minimum tíz pontot - más kérdés, hogy akkor a padról kevesebb segítség jött. Az utóbbi meccseken, ezen akart változtatni Braniszlav Dzunics, keverte a kártyákat, és remélhetőleg sikerült is kellően felpörgetni mindenkit. Bódi Feri, Supola Zoli, Hendlein Roli is érezhette a ritmust, és jó játékukra szükség is lesz a továbbiakban.

 

A legjobb négy között egyelőre biztos helye van az Albacompnak, most lehet tenni még egy lépést, hogy ez tovább szilárduljon - illetve akár javuljon a rájátszást pályaelőnnyel kezdők közötti pozíciónk. Minden meccs erről szól immár, a hajrához közeledve - s persze arról, hogy erényeire építve további önbizalmat merítsen a csapat, mert nehéz feladatok jönnek még.