Fortress Lami-Véd Körmend - Albacomp Fehérvár 71-95 (13-22, 23-29, 14-28, 21-16)

Körmend: Mladenovics 10/3, Ferencz 9/9, Powell, Bell 25/3, Townes 7. Csere: Cseh 10/6, Ruják 10/6. Edző: Sabáli Balázs.
Albacomp: Simon 11/3, El-Amin 30/15, Hollis21/6, Keller Á. 8, Chism 15/3. Csere: Supola 6/6, Hendlein 4, Bódi. Edző: Braniszlav Dzunics.

 

Hatalmas a kontraszt: felállva tapsoló, ünneplő, hangzavarban éneklő szurkolók a meccs előtt a körmendi csarnokban - és szinte néma csend a végén. Azért csak szinte, mert az elégedetlenkedők itt-ott kifejezésre juttatják nemtetszésüket, és mert a maroknyi fehérvári tábor hangosan ünnepel...
Trummer Rudolfot búcsúztatták meccs előtt a hazaiak, az ünneplés neki szólt, de persze mindenki remélte körmendi oldalon, ez csak megalapozása a későbbi örömöknek. A kiváló tripladobóként elhíresült korábbi kedvenc visszavonulása már régóta tény, talán egy igazi teltházas rangadóra vártak a vasiak, hogy elköszönjenek tőle. Az ilyen ünneplés kétféle képpen szokott elsülni: vagy nagyon jól sikerül utána a meccs, vagy borzasztóan. Számunkra kedves forgatókönyv valósult meg ezúttal, Trummer Rudit meg vigasztalhatja sok korábbi győztes rangadó emléke, amelyeken ő is részt vett.

 

Egykori játszótársai közül Németh István sem lehetett a pályán kézsérülése miatt, amit persze nem bántunk, főleg, miután kiderült, a dobások nem mennek jól a piros-feketéknek. Németh rutinja és tudása sokat segíthetett volna nekik, bár valószínű, ő sem tehetett volna semmit Mo El-Aminnal szemben, aki ezúttal nagyon elkapta a fonalat. Egy 2+1-gyel nyitott, amit egy Ferenczről dobott tripla követte - majd még számtalan parádés megmozdulás a meccsen. Látszott, hogy készültek rá a hazaiak, volt, hogy szinte a szemébe kapva védekeztek, de hiába, egy-egyben és kinti dobásokkal is rendre megverte őket. Honfitársai sem fukarkodtak közben a pontokkal, Hollis esetében nem volt meglepő, hogy jól célzott távolról - no de Chism... Dwayne egy szép kerek számot produkált eddig, ami eredményes triplakísérleteit illeti a szezonban (0), erre most az első negyedben magától értetődő természetességgel hajított be egy távolit. Itt már sejthettünk valamit...

 

Szünetig szinte eldőlt a mérkőzés, bár mindenki emlékezett rá, a tizenötpontos előny eggyel kisebb volt annál, amennyit a Körmend összeszedett ősszel Fehérváron szintén a második félidő elejére - és aztán kikapott. De  nem követtük el a vasiak akkori hibáit, és a Körmendben sem volt meg a kellő lelkierő a fordításhoz. Towneson eredményesen védekeztek Keller Ákosék, ezzel pedig a méregfogát húzták ki  a házigazdának, mert az utolsó percekig (amikor már régen mindegy volt) a triplák sem nagyon mentek a Sabáli-csapatnak. Illetve: nem jobban, mint az Albának. Akár Cseh, akár Ferencz talált be, jött rá a válasz, leginkább persze El-Amintől, de Supola két triplája is demoralizáló volt hazai szempontból. Főleg, hogy ez előzetesen hihetetlennek tartott harmincpontos vendégvezetést jelentette. Végig higgadt maradt a Simon Balázs vezérelte Albacomp, az egyre motiválatlanabb hazaiak között olykor látványos kosarakat szerzett és formalitássá degradálta az utolsó negyedet.

 

Ebben már-már megalázó különbséggel is vezettünk, Keller zsákolásokkal, Chism ide-oda sarkazásokkal szerzett újabb és újabb kosarakat. Az utolsó két percen belül (igazán nem lehet azt írni, hogy hajrában...) a csendben szemlélődő hazai szurkolókat már a körmendi triplák sem tudták kirángatni az apátiából, ami nem csoda, hiszen így is sima és nagy különbségű vendéggyőzelem született. Vitathatatlan, egyértelmű siker volt ez, olyan fegyelemmel, ugyanakkor felaszabdultsággal játszottak Hollisék, hogy azt egy most látottnál jobb Körmend sem könnyen ellensúlyozta volna. Lélektanilag is sokat érhet ez a győzelem, és talán az sem mellékes, hogy az egymás elleni eredmények tekintetében ezzel jobbak vagyunk az alapszakaszban a Körmendnél.