Megvolt az All Star-gála, a benne nem érdekelteknek talán néhány lazább nap. A bajnoki szünet jól is jött, lássuk be, egyrészt mert mindenki fújhatott egyet a feszített tempójú következő menetelés előtt, másrészt pedig mert a hosszú veretlenségi sorozatot építő és korábbi listavezető Albacomp utolsó két meccse nem úgy sikerült, ahogy reméltük, így volt miért összegezni a tanulságokat. Egyúttal reménykedni: a most kezdődő periódusban megint szebb sorozat veszi kezdetét. Nem lesz könnyű, már az első lépés sem, hiszen Kecskeméten kellene feledtetni az előző fordulókban elszenvedett vereségeket.

 

Nem mintha ne nyertünk volna korábban többször is a hírős városban. Sőt, az utóbbi kilenc szezonból, amióta élvonalbeli csapat van Kecskeméten, hatszor mi kerültünk ki győztesen a két csapat ottani találkozójából, utolsó vereségünket még 2007 novemberében, tehát több mint négy éve szenvedtük el a Messzi István sportcsarnokban. Azóta három alapszakasz-meccsen három győzelem a mérleg, történelmi-statisztikai alapon tehát féljenek a hazaiak. (Tudjuk, hogy a történelem nem nyer meccset, de ezt gondoljuk mindig a soproni bajnokink előtt is, úgyhogy akkor most reménykedjünk...)

Ennél persze fontosabb, miben bízhatunk valójában, és mi az ellenfél ereje. Ami utóbbit illeti, Sztojan Ivkovics csapata meccsenként átlagban több mint 23 triplát emel rá, ez is mutatja, kintről próbálja szétzúzni az ellenfelet, nem lenne meglepő. ha a mi védekezésünkkel szemben is így tenne. Annál inkább, mivel a fehérvári meccsünkön 31-szer dobtak kintről Wittmannék. Ebből összesen 4 találat született - hasonló mutatóval most se lenne esélyük, miként akkor sem volt, hiszen nagyon sima, 83-64-es Alba-siker született. Persze a figyelmeztetés is benne van a fenti számsorban, hiszen ha jól mennek a triplák a Kecskemétnek... Alighanem erre is felhívta a figyelmet a védekezés összeszedettségét a korábbi szintre emelni szándékozó Braniszlav Dzunics.

 

Nemcsak a csapatuk hagyományos játéka miatt lehet hagsúlyos ezúttal a mezőnyemberek teljesítménye hazai oldalon, hanem azért is, mert Csorvási Milán, a válogatott keretbe is meghívott center súlyos térdsérülése miatt nem léphet pályára. Ez komoly veszteség a Kecskemétnek, talán kijelenthető, hogy bár Bencze Zoltán személyében van másik (korábbi) válogatottjuk, center poszton meg kell nyerni az Albának a párharcokat. Keller, Chism, Hendlein, Juhos agilitása a mennyiségi fölényt minőségivé teheti, és akkor a hazai kisemberekre, az egyébként bármikor villani képes Wittmann, Kelley, Djeraszimovics, Vukadinov sor tagjaira nagy teher nehezedne. Az egyéni képességekkel együtt persze főleg az egységes csapatjáték a Kecskemét erénye, ahogy azt Braniszlav Dzunics is kiemelte - és nem mellékes, hogy velünk ellentétben ők jó formában voltak az utolsó meccseiken. Hazai pályán eddig a bajnokság két favoritjától, a Körmendtől (simán) és a Szolnoktól (szorosan) szenvedett vereséget a Kecskemét, a riválisaink tehát már megmutatták a receptet...

 

Mindig kérdés, egy bajnoki szünet hogy hat egy csapatra, ha választani lehetett volna, Ivkovicsék nyilván nem álltak volna le most, hogy belejöttek, nekünk ellenben, mint volt róla szó, használhatott a meccsmentes időszak. A szurkolók esetében ellenben nem kérdés, várták már a folytatást: ezt a fehérvári szurkolói busz is nyomatékosítja. Támogatásban tehát idegenben sem lesz hiány, aki teheti, menjen is szurkolni, mert ez már az alapszakasz legkritikusabb részének nyitánya, ahol minen siker dupla lendületet adhat.