Egyre több gyerek, végre több pénz: működik az utánpóltás-alaptívány. Peresztegi Nagy Ákossal értékeltük a félévet.
Az új utánpótlás-koncepció jegyében tavaly nyár óta a Dávid Kornél Kosársuli és az Albacomp közösen neveli a fehérvári (és nemcsak fehérvári) kosárutánpótlást, a szakmai munka első számú felelőse, kidolgozója pedig az Alba korábbi vezetőedzője, a fiatalokkal végzett munkában is komoly tapasztalattal rendelkező Peresztegi Nagy Ákos. Vele beszélgettünk a kosársuli elmúlt fél évéről.
- A TAO-pénzekkel nagyobb lett a költségvetésünk, ezzel párhuzamosan a cél a szakmai munka színvonalának emelése, és a bázis növelése volt - kezdte a szakmai vezető. - Ez a szövetség fő elvárása is a klubokkal szemben, augusztusban ilyen célokkal indultunk. Az azóta végzett munka eredményeként van már városhatáron túli csoportunk is, Várpalotán, összesen pedig 19 csapatunk, öttel több, mint tavaly. U-8-tól U-23-ig a különböző korosztályokban kb. 290 regisztrált gyerek van most a kosársuliban, akikkel 13 edző dolgozik. Már minden korosztályra jut saját tréner és a fő csoportoknál másodedző is.
- A feltételeken nyilván nagyot javított az említett társaságiadó-kedvezménynek köszönhető pénz, most mennyire ideálisak?
- Minden csapat normális teremben és edzésidővel tud dolgozni. Majdnem mindegyiket versenyeztetjük, országostól megyei szintig. A legkisebb versenyző korosztályban 5 csapatot indítunk, összesen 15 csapatunk versenyez. Ami ezzel jár, felszerelés meccsekre és edzésekre is, valamint az utazás feltételei is megvannak. Ezzel a költségvetéssel már nomálisan üzemeltethető és fejleszthető az utánpótlás, lehetett az edzők bérezésén is emelni.
- A szövetség utánpótlás koncepciójához hogy illeszkedik a kosársuli működése?
- Az MKOSZ akadémiai programot hirdetett, amihez eljuttattuk az akkreditációnkat. A négy nagy központ Sopron, Pécs, Szolnok és Budapest, ezt szeretnék majd bővíteni, amiben potenciális lehetőség nyílik Fehérvár számára is. Egy másik kezdeményezés a Dobd a kosárba! program, amelynek célja 100 új iskolát bevonni a sportág vérkeringésébe, ehhez is kapcsolódtunk, februárban több fehérvári és környékbeli iskola is csatlakozni fog. Újabb gyerekek vonhatók be a sportágba, akár a minden napos testnevelés órák részeként.
- A te faledatod volt egységes szakmai koncepciót kidolgozni, amely az egész iskolában az edzések "vonalvezetője".
- Igazából már több éve ez alapján a koncepció alapján dolgoznak az edzőink, most ezt összehangoltuk a szövetség Neveljünk kosarasokat című szakmai programjával. Erre építve kérem az edzőket, hogy saját csapatuknak edzéstervet készítsenek, ez alapján dolgozzanak. Járok le hozzájuk, konzultálunk, olykor be is állok az edzéseken amolyan "mentorként", a kollégákat és a gyerekeket is segítve, irányítva. Fontos az edzők képzése, mert önmagában a jó feltételektől nem lesz jó kosaras senkiből. Az edzőink partnerek, pozitívan fogadtak, a segítő szándékot és a közös célt látják, jó hangulatú a közös munka.
- És milyen a minőség a suliban?
- Biztosan vannak és lesznek "lyukas" korosztályok, ezt a bázis szélesítésével próbáljuk kiküszöbölni. Egy százezres városban, ahol több sportágból is választhatnak, ha 300 fiú kosarazik tartósan, az nem rossz szám. Ezt csapatonként elosztva mintegy 20 csapat jön ki. Ha a rendszer folyamatosan működik és épül, korosztályonként 1-1 tehetségnek ki kell jönnie belőle. A jelenlegi fő versenyzős korosztályokból (az U-14, 16, 18) egy 16 fős társaságot kiválasztottunk, nekik Salamon Bandi kollégámmal szombatonként 2.5-3 órás tehetséggondozó csapatedzést vezetünk - mindez a heti 5 csapatedzés mellett. Pozitív a visszhangja a gyerekek között.
- De mennyire hajlandók mindent megtenni azért, hogy kosarasok legyenek? A gyerekek nagyon sok egyéb elfoglaltságot is találnak maguknak, hajlandók áldozatot hozni a sportkarrierért?
- Sajnos tapasztalat, hogy az idősebbek már hajlamosak másfelé menni, a feladat egyértelműen az, hogy a tehetségeket megtartsuk. Elküldeni sem fogunk senkit - bár nyilván nem lesz mindenkiből játékos, de néző, szponzor, a sportágban dolgozó ember lehet, ne fordítsanak hátat a kosárlabdának. Plusz feladat, hogy a fehérvári utánpótlás tagjait büszkévé tegyük erre, rang legyen ott kosarazni.
- Az eredmények mennyire fontosak?
- A klubnál utánpótlás vonalon soha nem az eredmények voltak a mérvadók, hanem a "kitermelt érték" - szerencsére ebben az utánpótlás- és a felnőtt csapat vezetése mindig összhangban volt, ezért kerülhetett több saját nevelésű játékos a nagycsapathoz. Továbbra is ez a feladat, meghatározó játékosokat nevelni, a lokálpatriotizmust ezzel is erősíteni. Párhuzamosan jöhetnek eredmények is, a nyolcas döntő elvárható a korosztályainktól, de nem az a cél, hogy mindenképpen elsők legyünk. Ha országosan mintegy 50 csapatból a nyolc között ott vagyunk, az igazolja a munka minőségét. Fontos, hogy egy-két tehetség mellé, akikben látjuk a hosszú távú perspektívát, a többit is fel kell hozni, hiszen akkor lesz jó a csapat. Az elmúlt években a gyerekek láthatták a példákat maguk előtt, bízhatnak benne, hogy lehet belőlük Hanga, Keller, Madár, Supola odakerülhetnek a nagyok közé.
- És a kosársuliba hogyan kerülhet egy gyerkőc?
- Működik a honlapunk, eredményekkel, hírekkel, dkks.hu, itt is olvashatják, hogy a kosárlabdázni szeretőket folyamatosan várjuk. Minden csütörtökön 15 órától a Vodafone Sportcentrumban nálam vagy a sportirodán lehet személyesen jelentkezni.
- Végül személyes kérdés: élvonalat megjárt edzőként hogy érzed magad ebben a munkában?
- Egy érdekes, új feladat volt a számomra, főleg a TAO-pályázat levezénylésével, hiszen nem csináltam ilyet korábban. 21 évig napi szintű edzésmunkához szoktam, még jól is jött a másfajta kihívás. Az U-16-os válogatottnál és az említett szombati edzéseken azért a korábbi edzői munka is visszaköszön, azért még mindig inkább kosárlabda edzőnek tartom magam.