Ha az utóbbi évek eredményeit nézzük, a soproni meccs előtt akár levélben is jelezhetnénk, megspórolva az útiköltséget mondunk le a két pontról. De ami elmúlt, már csak érdekes adat, a győzelem nem elérhetetlen.
Kevés egyoldalúbb dolog van az Albacomp és a Sopron párharcánál az elmúlt hosszú évek alapján: győz a hazai és kész. Ami a fehérvári meccseket tekintve talán nem is szenzáció, hiszen rendre erősebb csapatunk volt, mint a hűség városának - ehhez képest viszont Sopronban is mindig a házigazda nyert... Rendre nagy reményekkel, olykor kifejezetten fontos meccsre érkeztünk, hogy leforrázva térjünk haza. Tavaly már a bajnokság elején, rossz játékkal kaptunk ki az akkor Meszlényi Róbert által dirigált soproniaktól. Most ismét ő az edző, de közben azért történt egy és más.
Sopronban Horváth Imrével váltották fel Meszlényit, aki, mint valamennyi elődje, kapitulált a két csapat fehérvári meccsén (nem is volt egy kis győzelem, 93-61, El-Amin 28 pontjával), no de ilyenbe még nem bukott bele edző. Ma mégsem ő már a szakmai irányító a Kis Rába menti Takarék SKC-nál, hiszen két fordulóval ezelőtt a sorozatos vereségek következtében leváltották - és visszahívták Meszlényit. Szó se róla, ő igazán ismerheti a csapatot, más kérdés, hogy sem a ZTE elleni győzelem, sem a Paks elleni vereség (sima volt mindlkettő) nem alkalmas arra, hogy következtetéseket vonjunk le, megújult-e keze alatt a hosszú nevű csapat. Őszintén reméljük, erre szombaton sem igenlő választ kapunk.
Csak a történelmi rend kedvéért: Bojan lapov, Tory Walker és Jermanie Spivey voltak a legjobbjaink, amikor utoljára bajnoki meccset nyertünk Sopronban... Lassan nyolc éve, 2004 februárjában történt, 79-70 volt a vége, a kapott pontok alapján ez akár a Dzunics-csapat profiljába is beillene. Akkor Farkas Sándor volt a mester, és hát ha már itt tartunk, ne feledjük, nyertünk mi play-off csatát ás Magyar Kupa-döntőt is Sopronban, szóval, elátkozottnak legfeljebb az utolsó nyolc év nevezhető. Itt az ideje, mint Bagaméri, a játszótéri fagylaltárus esetében, hogy megtörjön az átok. Ahogy tőle is vette előbb-utóbb valaki fagyit, úgy kell végre nekünk is nyerni Sopronban, s ha figyelembe vesszük a jelenlegi erőviszonyokat, ez nem is elrugaszkodott célkitűzés.
A tizenegyedik helyen szerénykedő soproniaknak tíz vereségük van, egyelőre távol vannak a rájátszástól - igaz, éppen ezért fognak megszakadni minden győzelemért. Az állományukban benne van, hogy kellemetlen meglepetést szerezzenek az elbizakodott ellenfeleknek, Thomas, Molnár, Rubin és Egemonye is tud meccsnyerő játékossá előlépni - evidens, hogy ismét a csapat szinten jó védekezéssel lehet elsősorban keresnivalónk ellenük. Wayne Chism nemrégiben úgy nyilatkozott, nem esett jól neki, hogy a nyáron elküldték Sopronból, centerünk most tettekkel igazolhatja, hogy amilyen jó vétel volt nekünk, olyan hiba a hazaiak részéről a kiebrudalása. Az ő és Keller Ákos hatékony centerjátéka a mezőny 8. legjobb lepattanózója, Egemonye ellen alighanem kulcsfontosságú lesz.
Nem törődhet a "hagyománnyal", győzni megy Sopronba az Albacomp, és így gondolja ezt sok szurkolója is. Nem lesz hiány a helyszínen buzdításból, a hírek szerint igen szép számú vendégtábor akarja belehajszolni a csapatot a sikerbe, amely újabb fontos strigula lenne az "elvégzett feladatok" rovatban. S talán jelezné azt is, az idei Albacomp alkalmas az ellenfelek mellett a "történelem" legyőzésére is. Egyelőre maradjunk annyiban: újabb fontos idegenbeli meccs jön, szükség lesz a jó teljesítményre.