Olyan légióstrióval rendelkeznek a Tisza-partiak, amely alkalmas az erősebb ellenfelek megtréfálására is, vagyis félvállról ők sem vehetők. Amikor a két csapat a második fordulóban Szegeden találkozott, még hiányzott a soraikból egy mezőnyposzton az ellenfelet megbontani képes játékos, ezt találták meg Jonathan Levy személyében, aki azóta tíz meccsen 17 pontot átlagolt, vagyis alighanem hozza, amiért szerződtették. Nebojsa Djukics ellenben már tavaly is Fodor Péter játékosa volt, és nem véletlenül marasztalták, masszív ember a palánk alatti tülekedésben - ráadásul előszeretettel próbálkozik kintről is és figyelni kell ezekre a kísérleteire. A szerb játékos 15.2 pontos átlaggal rendelkezik, igaz, center létére a lepattanókat azért nem kapkodja olyan hatékonyan. 
A Szeged legjobbja ebben az idényben (de a magyar bajnokság élmezőnyében is ott van egyéni statisztikájával) Tomiszlav Ivosev. Majdnem dupla-duplát átlagol, 23.5 ponttal és 9 lepattanóval, meccsenkénti értékszáma pedig a legnagyobb az összes, jelenleg Magyarországon játszó kosaras között... Fiatal játékosról  van szó, de ez előny az esetében, mert bírja a gyűrödést: ő tölti a legtöbb időt a pályán, megint csak az egész mezőnyt figyelembe véve. Vagyis nem kell hozzá szakértelem, hogy megállapítsuk: semlegesítése egyenlő lenne a Szeged méregfogának eltávolításával.

 

Ahhoz persze már kell a szakértelem, hogy meg is szervezze valaki az egyéni betöréseket, fizikai erőn alapuló kosárlabdát bátran felvállaló Ivosev  levédését - bízhatunk benne, Braniszlav Dzunics erre is felkészíti csapatát. Az előző fordulóban a pontlista vezetőjét, a debreceni Ingramet is jól hatástalanította a fehérvári védekezés (messze átlaga alatt maradt, hogy aztán négy nappal később 36-ot szórjon a Paksnak...) - a mögötte a lista második helyén álló Ivosevre is készülnek El-Aminék. Persze a kiinduló helyzet azért mégis az, hogy a Szegednek van több aggódni valója, még úgy is, hogy az említett légiósokon kívül rutinos magyarokkal is rendelkezik a Fodor-csapat. Drahos, Tanács, Kiss Zsolt, Vida sem ma kezdte, úgyhogy a képlet megint az, mint a korábbi hazai meccseinken: ha adunk esélyt az ellenfélnek, lesz, aki éljen vele. Ennek elkerülése a cél, koncentrált, a szezonban megszokott védekezéssel és pontos támadásokkal.

 

Szegeden, a második fordulóban működött a dolog, legalábbis a véghajráig, hiszen az utolsó negyedben hússzal is vezettünk - a végén azonban, ahogy Braniszlav Dzunics fogalmaz, totális káosz lett úrrá a csapaton, így sikerült izgalmassá tennie a meccset a Szegednek. Azóta jóval csiszoltabb az Albacomp játéka, talán joggal remélhető, hogy ha lesz is hullámvölgy benne, nem ilyen látványosra sikerül. Az pedig megjósolható, hogy megint akad majd, aki támadásban extrákkal segíti a csapatot, hiszen eddig mindig volt, nem hátrány az sem, hogy nem mindig ugyanazok. (De annyit ide jegyezzünk meg: Mohammad El-Amin boztosan nem tartozik a szegediek kedvencei közé, pécsi és fehérvári színekben is szórta már meg nagyon őket.) Kiszámíthatatlanná teszi a játékunkat az ellenfelek számára ez a "többemberesség", talán még olyan rutinos, és Fehérvárt jól ismerő edző esetében is, mint Fodor Péter.

 

Mert ha nem mondtuk volna, bizonyos szempontból pikáns is lesz az összecsapás, hiszen az a két edző találkozik, aki az utóbbi tíz évben bajnoki döntőbe tudta vinni az Albacompot. Felkészült trénerek és motivált csapatok mellé pedig sok néző, jó hangulat dukál: az újabb jó kis kosáreste remélhetőleg újabb teltházat vonz 2012 első hazai meccsére. Nem látjuk olyan sűrűn itthon az eddig remekül menetelő Albacomp Fehérvárt, hogy érdemes lenne egy alkalmat is kihagyni.